Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balatonba torkolló vízfolyások
Kétöles-patak vízhozama 1988-ban 1,2 m3/s-ra esett vissza, 1990-ban 0,6 m3/s volt, majd a bauxitbányászat megszüntetése után ennek csak tizedrészét tette ki, sőt 1993-ban abszolút minimumot 0,007 m3/s-ot produkált. Ez utóbbi vízhozam adat ismét csak azt bizonyítja, hogy - amint azt már említettük - a fökarsztvíz- tároló beszivárgási területén erősen lecsökkent utánpótlódás miatt hosszú időre lesz szükség, hogy a karsztforrások újra fakadjanak, illetve elérjék egykori hozamukat. Vízminőségét a hetvenes évek elején jónak minősítették és ez a minősítés a nagy- mennyiségű karsztvízbevezetések idején végig megmaradt Világos-patak. Lesenceistvánd, Lesencetomaj és Tapolca magasságában eredő vízfolyásokból a Billege-bozót területén egyesülő patak, amely eredetileg a Lesence-pataktól keletre folyt be a Balatonba. 1989-től a Nemesvitai-övárok vezeti a vizét a tóba a Balatonederics-Nemesvita vonalában létesített üllepítő tározón keresztül, ami a Lesence-, az Edericsi-patakok vizét is befogadja. A Világos-patak eredeti vízgyűjtő területe 53.1 km2 (6,5 %), hossza 8,9 km volt. Vízhozamának éves átlaga 0,1 m3/s-ot tett ki 1971-72-ben, ami a nyolcvanas évek végére az egy- tizedére csökkent, sőt a nyári hónapokban a medre teljesen kiszáradt. Vízminősége a vízhozamtól függően változó volt néhány vízminőségi mutatót tekintve. Általában viszont tiszta vízfolyásnak minősült. Lesence-patak. Sümeg közelében, nem messze a fővízválasztó vonaltól a Bakony déli részén eredt a fő ága a karsztvíz források elapadása előtt. Lesenceistvánd környékén és attól délre több kisvízfolyás vizét veszi fel és Nemesvita határától a Világos-patakkal párhuzamosan szeli át a Tapolcai-medencét, s korábban annak közelében torkollott a tóba. 1989-től kezdve a Nemesvitai-övárokkal határolt tározóba folyik a vize és azon keresztül jut a Balatonba. Vízgyűjtő területe viszonylag nagy, 100,5 km2 /12,2 %), ami magába foglalja a Keszthelyi-hegységnek a Bala- ton-felvidék felé eső lejtőjének nagyobb részét is. Vízhozama egykor meghaladta a 0,1 m3/s-ot, ami a nyolcvanas évek végén a felére-negyedére csökkent. Vízminősége a tározó-kazette üzembe helyezésének idején közepesen szennyezettnek minősült. Az előbbiekben ismertetett 14 vízfolyás vízgyűjtőinek együttes területe 787,9 km2, ami a Balaton-felvidéki részvízgyűjtő 96,1 %-át jelenti. (Ennek közel a felét, 365,6 km2-t az Egervíz vízgyűjtője teszi ki.) A másik 14 vízfolyás összesen 32,1 knr-nyi vízgyűjtő területei a partközeli zónában találhatók és a Szőlősi-séd kivételével egyik sem jelentős nagyságú. Különös figyelmet érdemel az, hogy a Balaton Örvényestől-Balatonedericsig terjedő partszakaszához kapcsolódó Balaton-felvidéki részvizgyűjtő területének túlnyomó részéről, 586,3 km2-től, öt vízfolyás szállítja a vizet a Szigligeti-öbölbe. Ez azt jelenti, hogy a Balaton-felvidéki részvizgyűjtőről lefolyó víznek több mint 75 %-a a Szigligeti-öböl víztömegét gyarapítja. A Balaton-felvidéki részvízgyűjtőt délen a Keszthelyi-hegységnek az a része határolja, ami a Balatonederics-Nemesvita felé eső hegyperemtől nyugati irányban 66
