Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
VI. A BALATON NÁDASAI - A nádasok szerepe a Balaton vízminőségének alakulásában
"...a nádas rizoszférájában a denitrifíkáció mértéke 3-6,8 nmol N20 m2/hónap, amely intenzívnek tekinthető. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a szabaddá váló N2 a vízben oldódik, az élő szervezetek pl. algák számára felvehető. A N2 gáz a vízből meghatározott hőmérsékletemelkedés hatására távozik. A denitrifíkáció általában anaerob körülmények között megy végbe. A nitrát redukciója N2-vé olyan szervezetek közreműködésével történik, amelyek szerves anyagot oxidálnak és a nitrátot elektronakceptorként használják. Ha azt akarjuk, hogy a denitrifíkáció lényeges tényező legyen a nádas N-eltávolításában, akkor az N2-nek minél előbb a légkörbe kell kerülnie, nehogy nitráttá alakuljon vagy újra megkötődjék. Ha pl anaerob üledék feletti víz oxigéntartalmának kicsinek kell lennie, ezt csakis a zárt állományú nádasokkal érhetjük el. A nádasok szerepe a nitrogén eltávolításában a következő: - meghatározott mennyiségben beépül a növényekbe, ahol meghatározott időre (legalább a vegetációs időszakra) megkötődik:- az üledékben szerves nitrogén formájában rögzül;- denitrifikációval gáz formájában távozik. A nádas és annak üledéke fontos szerepet játszik a vizek foszforeltávolításában is. A parti zóna növényei szervezetükbe jelentős mennyiségű foszfort építenek be, melyet legalább egy vegetáciociklus idejére a biogeokémiai körforgásból kikapcsolnak: A nád, a gyékény, a káka stb. rizómájában, gyökerében tartalékolt foszfor több évre felvehetetlen más növények (pl. algák) számára. A vízben lévő lebegő anyagok és az üledék foszfortartalma 1.000 - 100.000-szer nagyobb lehet mint a vízé. Az autochton kalcitkicsapódás során jelentős mennyiségű foszfor is kicsapódik. Ez különösen a nádas zónában, valamint az ún. trophogén szintben nagy." Ahhoz, hogy a balatoni nádasok és a vízminőség közötti kölcsönhatásokat, valamint a nádasoknak a Balaton vízminőségére gyakorolt hatását az előzőekben ismertetett kutatási eredmények, ill. vélemények alapján megítélhessük, a nádasok és a nyíltvíz területének, valamint víztömegének egymáshoz viszonyított arányait is figyelembe kell vermi. 1984-ben a balatoni nádasok összes területe 1.216,1 ha volt, s ennek nagyobb részét 982,5 ha-t az északi part nádasai tették ki. Az ún. jogi partvonalon - a 105,09 m A.f. által határolt magassági szinten - belül a tó felületének 2,05 %-át borította nádas. A Balaton évi átlagos vízállása ugyanekkor + 95 cm volt és évközben + 76 cm és + 105 cm között változott. Ez azt jelentette, hogy 1984-ben a tó összes víztömege + - 175 millió m3 eltéréssel 1 900 millió m3 lehetett. Ha a balatoni nádasokat átlagosan egészében 1 m-es víz borította, akkor az 12,1 millió m3 víztömeget jelentett.Ez a tó egész víztömegének mindössze 0,64 %- át tette ki. Ilyen arányok mellett nehezen képzelhető el, hogy a nádasokat borító víztömegben lezajló és a vízminőségi paramétereket kedvezően megváltoztató biológiai-kémiai 633
