Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
ként egyszer került a kutatók szeme elé. A legtöbb vízben élő bogárfaj a hínárosok és a nádasok lakója, ezért nehéz megfigyelni és számbavenni őket. Tegzesek. A Balatonból kimutatott 37 faj több családba tartozik és nagyon változatos eletmódformájú lárváik vannak. Többségük a tegezépítő fajokat képviseli, melyek lárvái szövőmi ügyeikkel váladékot kiválasztva selyemszerű fonalat készítenek, amiből kialakítják a csőszerű, mindkét végén nyitott tegezt. A tegez alakja különböző, amelynek külsejére az állat lárvája a legkülönfélébb dolgokat (homokszemek, kis kavicsok, apró csigaházak, magvak, növényi törmelékek) ragaszt rá. A tegezből a lárva csak a fejét és a torát dugja ki és azt állandóan magával cipeli a tó fenekén. Részben növényekkel táplálkoznak, részben ragadozók. A nádasokban és csendesebb vizű öblökben gyakoribbak. Állományaikat nem lehet megbecsülni, mivel eddig az üledéklakókkal kapcsolatos kutatások az arvaszúnyoglárvákra és a puhatestűekre összpontosultak. Jóllehet a tegzesek lárvái, amint arra már fél évszázaddal ezelőtt Entz B. és Sebestyén O rámutatott, a halak táplálékkészletében juthatnak jelentős szerephez. Kétszárnyúak. A kétszámyűak két nagy csoportja a szúnyogok és a legyek közül az előbbieknek van nagyobb jelentőse a Balaton partmenti vizeiben. A tipikus vagy színszúnyogok családja (Cnlicidae) kb. 36 hazánkban megtalálható fajából a Balaton partmenti részén az 1970-es években a kutatási eredmények szerint 20 faj volt megtalálható. A rendszeres szúnyogirtások bevezetésétől evente felmérték a csípőszúnyogfajok százalékos megoszlását, s ezek során pl. 1986-ban 18 fajt regisztráltak. Mivel az első igen alapos csípőszúnyog felmérés 1950-51-ben történt, a fajok gyakorisága tekintetében három és félévtizedes változást lehet összehasonlitani, ami az alábbiak szennt alakult az öt leggyakonbbnak számító faj esetében: 1950-51-ben Mihályi F. és munkatársainak felmérése szerint; Aédes vexans 30,9 % Culex modestus 19,4 % Aédes flavescens 14,0 % Mansonia richiardii 7,5 % Aedes cinereus 5,8 % 1973-1977 között Kecskeméti I. és Tóth S. (1981) közlése szennt; Mansonia richiardii 53,5 % Aédes vexans 21,8% Aédes annulipes 12,6 % Anopheles bifurcatus 3,3 % Aédes sticticus 3,0 % 585
