Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
Az E. gracilis-nek a Balatonban évente 9-11 generációja is kifejlődik. A nőstények termékenysége egyes években igen eltérhet egymástól. így pl. 1975-ben egy esettől eltekintve, mindig 9-nél kevesebb petét találtak egy petezsákban, 1977- ben pedig mindig többet. A populációt alkotó lárvák és teljesen kifejlettek együttes száma 1975-ben átlagosan 32 db/liter, 1977-ben pedig 7 db/liter körüli volt. A populáció 1975-ben 80, 1977-ben 64 %-ban lárvákból állt. A hímek és a nőstények aránya a két évben 1:1,63, illetve 1:1,1 volt. Az egy napra számolt potenciális biomassza produkció 34,40 és 10,28 mg száraz súly/m3 volt a két vizsgált évben. Az állomány és a produkció tehát 1977-ben az 1975-ös évhez viszonyítva erősen visszaesett. Az E.gracilis minimálisan 0,01 ml, maximálisan 3,2 ml vizet szűr át naponta. A szűrés dinamikája évszakos eltérést mutat. Az optimális szűrési intenzitás 19 °C fölött van. Az E. gracilis béltartalmának vizsgálatakor G.Tóth László megállapította, hogy abba valamilyen oknál fogva ásványi szemcsék nem kerülnek bele, viszont az állat béltraktusait az elnyelt algák töltötték meg. A béltartalomból a fitoplanktonban rendelkezésre álló algafajoknak 60 %-a került elő, s az E. gracilis a kerek kovamoszatokat (Cyclotella-fajokat) kebelezte be leginkább. Különösen figyelemre méltó, hogy az állat a Cylindrospermopsis raciborskii kékalga tömegprodukciós egyeduralma idején nagyon kevés elfogyasztott táplálékot tartalmaztak, vagy teljesen üresek voltak. A bélből C. raciborskii-t egyszer sem lehetett kimutatni. Úgy tűnik, hogy az E.gracilis-nek a kovaalgák a fő táplálékai és állományuk alakulása ezek mennyiségétől függ. A diaptomuszokkal ellentétben az evezőlábú rákok másik fajcsoportja a cik- lopszok nem szűrő táplálkozásmódú szervezetek. Apró lárvákat és algákat fogyasztanak. Táplálékukat főként éjszaka, a partmenti vízterületeken a tófenék közelében szerzik meg. A ciklopszok a diatomuszokhoz hasonlóan úszva párosodnak. A nőstények nem egy, hanem kétoldalt egy-egy szőlőfürthöz hasonló petecsomót hordoznak. Szaporodásuk során lárváik szabályos naupliuszlárvaként fejlődnek, de egyes fajok lárváinak fejlődése nyáron hosszabb ideig leáll, nyugalmi helyzetbe kerülnek és ez a diapauza akár 140 napig is eltarthat. Dyenkor fenékre süllyedt testüket iszap boríthatja be. A nyugalmi állapot megszűnése után folytatódik a normális átalakulás a teljes kifejlett ivarérett állapotig. A ciklopszok naupliuszlárvái a megszakítás nélküli fejlődésükkor leginkább a felső vízrétegekben tartózkodnak és nem vándorolnak. Nem így tesznek a kifejlett példányok; azok hajnalban feljönnek a víz felszínére, a sugárzás erősödésével lemerülnek és napnyugta után ismét felszínközeiben tartózkodnak. Ez a függőleges vándorlás jellemző tulajdonságuk. 582
