Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai
magas somogyi dombságról származik, annak közepesen vízvezető felső-pannóniai üledéksorát legnagyobbrészt jó vízvezető pleisztocén homok és lösz fedi." A Balaton vízgyűjtőjén szoros értelembe vett talajvíz csak a Balatonhoz csatlakozó kisebb öblözetekben, berkekben és a vízfolyások völgyeiben fordulnak elő. A dombhátak és a hegységperemek területén a talajvíz azonos a pliocén- pleisztocén rétegvizes összlet szabad víztükrű részével. (Jelen esetben talajvíz fogalma alatt az a legfelső szint alatti víztípus értendő, amelynek vízjárására a felszíni vizek, a csapadékbeszivárgás és az evapotranszspi ráció közvetlen hatással vannak.) Külön kell említést tenni a Balaton déli partjának homokturzásaiban található talajvízről. Ezek utánpótlódása a csapadékból minimális, a mögöttes területekről is csekély, mivel a lecsapolt berkek talajvízszintje sokszor alacsonyabb a Balaton vízszintjénél. így a turzások talajvize elsősorban a Balaton felől pótlódik. A nyári hónapokban, a turzás dús növényzetű üdülőterületein amikor igen nagy a párologtatás, a talajvíz a Balaton vízszintje alá csökken. A tavaszi hóolvadás idején viszont az 50-120 cm-es felső talajréteg pórusai hamar megtelnek, ezért a víz megjelenik a felszínen. A déli part homokturzásainak talajvizével kapcsolatban az előbbieken kívül meg kell említeni azt is, hogy ezeknek van egy kötött, valószínűen pannon-agyag magja, amire a turzás felépült. Amikor Józsa László (1899) balatonmenti területek lecsapolási lehetőségeiről értekezett, arról írt, hogy megvizsgálták azt is, "...a lecsapolandó területek nem szenvednek-e oly szivárgó vizektől, amelyek a Balaton és a bozótterületeket elválasztó magaslatokon keresztül találnak utat azokhoz. Az e tekintetben tett kutatások azt eredményezték, hogy a Balatonmenti homokgátak nem átszivárgók, mert a jelenkori homokgátaknak van egy diluviális eredetű kötött magja, mely a vizet nem bocsájtja át..." A Nagyberek és a Balaton között húzódó homokturzás talajvize ezért csak akkor pótlódhat a Balaton felől, ha a tó vízszintje magasabb a turzás kötött magjának magasságánál. A tó déli partján másutt húzódó homokturzások szerkezeti felépítéséről ilyen irodalmi adatok nincsenek, de feltételezhető, hogy hasonlóak más helyeken is lehetnek. A Balaton vízgyűjtőjének vízföldtani és vízrajzi viszonyai között szoros összefüggések állapíthatók meg. A Balaton-felvidéki részvízgyűjtőn fakadó források vize a fökarsztvíz-tárolóból és a hegységperemi rétegvíztárolókból származik. A Zala vízgyűjtő forrásait kisebb részben a karsztvíztárolók (Hévízi Tó-forrás, Gyöngyös patak), nagyobb részben a felszínközeli rétegviztárolók táplálják. Ugyancsak rétegviztárolókból fakadnak a Somogy-dombsági részvízgyűjtő vízfolyásainak forrásai is. A már említett " savanyúvízforrások" pedig a felsőpermi homokkőből jutnak a felszínre Alsóörs és Kékkút közötti területen. A Balaton vízgyűjtőjét és vízrendszerét bemutató ábrán Miholics (1976) a Zala vízgyűjtőjén 19, a Balaton-felvidéki vízgyűjtőn 20 és a Somogyi-dombsági vízgyűjtőn 1 olyan forrást tüntetett fel, amelyek egyúttal nem valamely vízfolyás 57
