Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton vizéből élő többsejtű állatok
megtermékenyített petesejtből tartós pete fejlődik, amely hideget, kiszáradást egyaránt elvisel, és csak bizonyos idő elteltével indul fejlődésilek. Ezt a folyamatot eddig ismeretlen hormonális szabályozás irányítja, ami lehetővé teszi ezeknek a különleges élőlényeknek a fennmaradását szélsőséges körülmények között A megtermékenyített petékből ismét teljes kromoszómaszámú, amiktikus nőstény lesz. A kerekesférgek rendkívüli szaporasága következtében egyetlen egyed utódainak száma egy nyári időszakban több milliárd lehetne, ha nem lennének velük táplálkozó szervezetek, amelyek túlzott elszaporodásukat korlátozzák. Egyes kerekesféreg fajok kiszáradva 50-60 °C hőmérsékletet könnyen elviselnek. Ilyen anabiotikus állapotban lévő egyedeket kísérletképpen fél órára folyékony oxigénbe helyeztek (-183 °C) s ezután vízbe tették őket. A vízben lassan felvették eredeti alakjukat és méretüket és mintha nem történt volna semmi velük, folytatták életüket. A kerekesférgek között akadnak paraziták is, amelyek alacsonyabb rendű rákokon és más állatokon élősködnek, zavarva azokat táplálkozásukban. A kerekesférgek biológiájának rövid ismertetésével arra kívántuk ráirányítani a figyelmet, hogy a Balatonban zajló biológiai folyamatok ma már nem követhetők a tó vizében élő szervezetek morfológiai leírásával, rendszertani hovatartozásuk megállapításával, előfordulásuk gyakoriságának és biomasszájuknak meghatározásával, hanem a biokémiai-fiziológiai és szaporodásbiológiai ismeretek is szükségesek ehhez. A Balaton legjellemzőbb nyíltvízi kerekesférge a Keratella cochlearis, amely egész évben előfordul, de érdekes módon legnagyobb számban februárban gyűjtötték a harmincas években. Gyakori ságban Asplanchna pirodonta, Polyarthra major, Kellicottia longispina, követte. A napjainkig kimutatott 259 faj közül csak néhányat említünk, azokat, amelyeket a kishatározóban foglaltak szerint legtöbbször találták meg a Balatonban a kutatók. Ezek: Synchaeta oblonga, Polyarthra vulgaris, Lecane (M) closterocerca, Mytilina mujcronata, Colurella obtusa, C. uncinata, C. colurus, Lepadella patella, Euchlanis dilatata, Brachionus angularis, B. diversicornis, Anuraeopsis fissa, az előbbieken kivül. Csillóshasúak. Apró, legfeljebb 1,5 mm hosszúságú férgek, főleg a balatoni nádasokban, iszapos és homokos fenéken találhatók meg. Mikroorganizmusokkal és detritusszal táplálkoznak. A hasoldalukon legtöbbször két sávban csillózat van, melyek segítségével az iszap felszínén siklanak, vagy a vízben szabadon úsznak. A csillóshasúak közül a Chaetonotus larus fajt már 1885-ben megtalálták a tóban. Az eddig előkerült fajok közül a leggyakoribb a Ch. maximus. 571
