Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
V. A BALATON VIZÉNEK, ÜLEDÉKÉNEK ÉS PARTI ÖVÉNEK ÉLŐVILÁGA - A Balaton algaflórája
A rendszeres vízminőségvizsgálatok során végzett algameghatározások az elmúlt két évtizedben azt mutatták, hogy mintegy 25-30 algafaj mutatható ki nagyobb számban évente a Balatonból, de ezek összetétele is évről-évre változik. A Balaton nyíltvizének algaközösségének életéről és változásairól Entz G. és Sebestyén O. (1942) közöltek igen érdekes leírást, amit azért ismertetünk röviden, mert az 1930-as években fennállt állapotot tükrözte. Sebestyén O. a tó nyíltvizének kora tavasztól késő őszig az egyik legjellemzőbb algájának a hosszú, szarvszerü nyúlványokkal rendelkező sárgás színű, egysejtű Ceratium hinindinellá-t tartotta. Ezt a fajt Istvánffi Gy. is egyik uralkodó algafajnak nevezte meg, de érdekes módon a részletes fajlistájában nem közölt róla semmit. Raonl Francé (1894) a tó planktonjának kutatója a múlt század végén a gyakori előfordulása alapján a Balatont "Ceratium-tó"-nak nevezte. (Abban az időben ugyanis a zooplankton táplálékát jelentő, nagyobb tömegben előforduló algafajok szerint Dynobryon-Chroococaceae-tó stb. elnevezéssel illeték a tavakat a zoológus kutatók). Ceratium életmódjáról a következőket írta Sebestyén O : "Ez a nyíltvízi növényke két ostora segítségével sajátságosán mozog: egyik szarva irányában testtengelye körül csavarodva fúrja magát a vízbe, miközben a tengely - a föld tengelyéhez hasonlóan - kúpfelületet ír le. Március végén jelenik meg, s a víz felmelegedésével mindjobban elszaporodik. Augusztusban egy liter balatonvízben 8.000-nél is több egyede él. Amint a víz lehűl, tartaléktáplálékul keményítőt és olajokat halmoz fel testében. Majd átlátszó, diszes celluloze- páncélján belül ellenálló burokkal veszi körül magát, páncélja csakhamar szétreped s darabokra hull; egyidejűleg ostorait is leveti. A betokozódott fecskemoszat (ciszta) a fenék iszapjában süllyed s ott szunnyad jövő tavaszig. Közeli, szintén kétostoros rokonai, a többnyire halvány rózsaszínű Peridiniumlatum, a hordócska alakú Gonyaulax apiculata és a Glenodinium gymnodinium, noha sohasem szaporodnak el ennyire, szintén vezéralakjai a Balaton planktonjának." Tudomásunk szerint a Ceratium hirundinella az egyetlen balatoni algafaj, melynek magyar neve van: "Fecskemoszat". A Balaton eutrofizálódásának előrehaladásával a Ceratium száma és biomasz- szája igen erősen csökkent, jóllehet még mindig a gyakori fajok között szerepel. Az 1985. évi biomasszájának alakulását (dinamikáját) jelző adatokat 26. számú táblázat tartalmazza. Az adatok jól tükrözik az egyes medencék közötti különbségeket és a szezonális változásokat. 26. sz táblázat A többi nyíltvízi algafajra, mint a tó elsődleges termelőire vonatkozó ismereteket Sebestyén O. az alábbiakban foglalta össze: "A nyíltvíz termelői közül, az említett kétostorosok mellett, a legbehatóbban a kovamoszatokat ismerjük a Balatonban. Egyes fajok a fecskemoszatnál jóval na525
