Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
szempontból a "jó" vízminőségi osztályba tartozott. A korábbi években is a kiváló és a jó minősítés között váltakozott az ortofoszfát koncentráció alapján a tóvíz minősége és csak kevés esetben érte el a "tűrhető" fokozat szintjét. Az összes foszfor és az ortofoszfát mennyiségeket tekintve a balatonvíz mindig jó "növényi tápoldat"-nak volt tekinthető, hiszen az előbbi átlagok szerint 1995-ben is 82-94 tonna közötti mennyiségű hozzáférhető ortofoszfát volt összesen a tó vizében. A Balaton vizében lévő nitrogén és foszfor egy része minden évben beépül az élő szervezetekbe és a tápláléklánc különböző szintjein bizonyos ideig "tárolódik". Egy másik részük, elsősorban a foszfornak jelentős része anorganikus vegyületek formájában kicsapódva az üledékbe kerül és ezáltal "csapdázódik". Bizonyos mennyiségű nitrogén és foszfor az elhalt vagy eltávolított növényzettel, állati szervezetekkel (pl. kirepülő árvaszúnyogokkal, kifogott halakkal stb.) véglegesen kikerül a tóból. Ezenkívül tekintélyes mennyiség távozik a vízeresztésekkel is. A nitrogén és a foszfor pótlódása elsősorban a vízfolyások által szállított vízben lévő anyagokkal történik, de a tápanyagterhelésnek más forrásai is vannak. A tápanyagterhelést az utóbbi négy évtizedben nagyon sokan vizsgálták és sokan tettek közzé mérési adatokon alapuló tápanyagterhelési mérlegeket. Több dolgozat jelent meg a Zala által szállított nitrogén- és foszfortápanyagok mennyiségéről, ezek az irodalomjegyzékben megtalálhatók. A VITUKI-ban 1970-es évek elejétől folyamatosan készültek tápanyagterhelési számítások a különböző vízfolyásokon végzett mérések alapján. A Balatont érő összes nitrogén és foszforterhelés 1981-1994 évekre vonatkozó adatait a 19. számú táblázat tartalmazza. 19. sz. táblázat Az 1994. tápanyagterhelési adatok medencék szerinti megoszlását a 20. számú táblázatban mutatjuk be. Az I. medence a Keszthelyi-medence és ezt követik a többiek. 20. sz. táblázat A 19. számú táblázat adataiból kitűnik, hogy a tó nitrogénterhelése évi 1.820 és 3.947 tonna között, a foszforterhelése 118 és 330 tonna között változott. Ha ezeket az adatokat az előbbiekben ismertetett arányoknak megfelelően a Balaton egész víztömegére átszámítjuk, akkor kitűnik, hogy a tó vize évenként 0,91 mg/1, illetve 1,97 mg/1 nitrogénnel, 0,059 mg/1, illetve 0,165 mg/1 foszforral gyarapodott. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a nitrogéntápanyagból a terhelés nem minden évben fedezi a pótlási szükségletet. Foszforból a terhelés becsülhetően valamivel több lehetett egyes években, mint amennyi a pótláshoz szükséges. 486
