Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
1 Minimum Maximum Átlag Keszthelyi-medence 1969 0,03 0,52 0,10 1982 0,06 0,37 0,24 1983 0,04 0,17 0,09 1984 0,01 0,17 0,09 1985 0,01 0,12 0,07 Középső-medence 1969 0,03 0,18 0,06 1982 0,03 0,21 0,12 1983 0,01 0,08 0,04 1984 0,00 0,06 0,03 1985 0,00 0,05 0,02 Keleti-medence 1969 0,03 0,12 0,05 1982 0,03 0,15 0,10 1983 0,01 0,05 0,03 1984 0,01 0,07 0,03 1985 0,00 0,05 0,02 Az összes-P mennyiségek 199$-ben a Keszthelyi-medencében 0,03 és 0,33 mg/1 között, a Középső-medencében 0,01-0,32 mg/1 között, a Kel éti-medencében 0,01-0,28 mg/1 között változtak. Az átlagokat tekintve az összes foszfortartalom szempontjából a jelenlegi vízminőségi szabvány minősitési kategóriái szerint a tóvíz a Keleti- és a Középsőmedencékben a kiváló és jó, a Keszthelyi-medencében a jó és tűrhető vízminőségi osztályokba tartoztak. A Balaton vizének ortofoszfát P04-P tartalma általában az összes foszfor tartalomhoz igazodott. Az 1995-ben mért P04-P mennyiségek mg/1 értékei medencénként a következők szennt alakultak: Minimum Maximum Átlag Keszthelyi-medence 0,006 0,157 0,047 Középső-medence 0,002 0,104 0,047 Keleti-medence 0,005 0,116 0,041 Az 1995. évi P04-P átlagok valamivel nagyobbak Maucha R. által az 1940- es évek elején kimutatott 0,031 mg/1 értéktől, de nem tekinthetők nagyon távolinak, mivel medencénként több mint 20 különböző időpontban vett vízminta analízisén alapulnak, eltérően Maucha R. vizsgálatától. A jelenlegi vízminőségi szabvány szerint a Balaton esetében az ortofoszfát (P04-P) 0,020 mg/1 mennyiségig a kiváló, 0,050 mg/1 mennyiségig a jó, 0,100 mg/1 mennyiségig a tűrhető, 0,250 mg/1 mennyiségig a szennyezett vízminőségi osztálybasorolást jelenti. Az 1995. évi átlagok szerint a Balaton vize ebből a 483
