Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
IV. A BALATON VIZÉNEK JELLEMZŐ TULAJDONSÁGAI - A Balaton vizének kémiai jellemzői
járt együtt Az ilyen magas pH értékek a vízvirágzás megszűntével együtt megszűnnek. A Balaton vizének összes keménysége 14,3-15,4 nk° közötti és csak a Zala torkolata közelében emelkedik az összes keménység 17,0 nk°fölé, aminek jelentős része karbonát keménység. A tóvíz meglehetősen lágy víz, de ivóvíznyerés és fürdőzés szempontjából megfelelő keménységű. A Balaton vizének oldott oxigéntartalma az utóbbi 15 évben 7,5-14,2 mg/1 mennyiségek között változott, a vízben lévő algák mennyiségétől és aktivitásától függően. Az 1970-es évek felében a víz oldott oxigéntartalma még 8,1-8,9 mg/1 között ingadozott. A balatonvíz oxigéntartalmának kisebb hányada származik a légkörből elnyelt oxigénből, nagyobb részét a fotoszintetizáló növényi szervezetek által termelt oxigén teszi ki. A tó vizének oldott oxigéntelítettsége 1969-ben 72 és 147 % között változott, 1988-ban 84 és 220 % közötti értékeket mértek. (Az utóbbit 1988. augusztus 15- én a Keszthelyi-medence tóközépi mintavételi pontján.) Az 1995. évről nem rendelkezünk oxigéntelítettségi adatokkal. A Balaton vízminőségét vizsgáló kutatók az 1930-as és az 1950-es években részletesen vizsgálták a víz oldott oxigéntartalmának a környezeti tényezőkkel (pl. a hőmérsékleti-, fény- és szélviszonyokkal, valamint a vízben zajló biológiai folyamatokkal) való kapcsolatát, amelyek kezdetben a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet előtti víztérre, később pedig az egész tóra kiterjedtek. E vizsgálatok alapján írta összefoglaló értékelésként Entz B. (1991) a következőket: "Kitűnt, hogy a tó nyíltvízének oldott oxigén-telítettsége 80-120 % között ingadozott, mélység szerinti tartós rétegezettséget nem mutatott és csendes (szélmentes) időben általában 100 % felett volt. Szél (hullámzás) hatására a túltelítettség csökkent, és rendesen 100 %-os érték alá süllyedt, ami a víz fokozott zavarosságával és így a fitoplankton csökkent oxigéntermelésével indokolható. ENTZ (1949-50) kimutatta, hogy a téli félévben ősztől a hőmérséklet csökkenésével a tóban az oldott oxigéntartalom és egyúttal az oxigéntelítettség növekszik, a pH érték pedig csökken. Ez a tendencia a jég alatt tovább folytatódik, egészen a jégolvadásig. (Kiemelés - V.Á -tól.) Jégolvadástól viszont, tehát tavasszal az oxigéntelítettség csökken (szélokozta vízmozgás), majd az asszimiláció fokozódásával párhuzamosan nő az oxigéntelítettség, és a pH érték emelkedése következik be. Az is kiderült, hogy a hőmérsékleti, pH és oxigéntelítettségi értékek a nyíltvízben a legkiegyenlítettebbek, míg a partközeiben, különösen a sűrű hínárosokban a legszélsőségesebbek. így különösen feltűnő napszakos ingadozások mérhetők a litorális övben, lágyszárú vízi növényzet között (reggeltől délig emelkedő oxigén- tartalom és növekvő pH, estétől ugyanezek az értékek erősen csökkennek)." Entz B. fenti megállapításainak helyességét a rendszeres vizminőségvizsgálati mérések során tapasztaltak mindenben alátámasztják, azzal a kiegészítéssel, hogy 478
