Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
talajt kiszivattyúzza, s így a kőhányásra alapozott ferde kőburkolat alátámasztás nélkül maradván, beomlik. Ha mélyebb vízben kénytelenek vagyunk kőhányásra építeni, úgy a kőhányást vegyes kőből, sőt a belső oldalon kaviccsal vegyes apró kőből kell készítenünk, s a védendő oldalon agyagos kavics vagy agyagborítással ellátnunk, hogy a homok, vagy más laza anyag kiszívását megakadályozzuk... A partvédőművek igen sok fajtájával találkozunk a Balaton partján... A kontárkodás nem csak a magasépítkezéseknél látszik a Balaton partján, hanem a különböző partvédművek készítésénél is. A tisztán kőhányásból készített kőpartok, még ha némileg burkoltak is, nem védik meg a feltöltési anyagot a hullám kimosása ellen. A helyes partvédelmet, a Balaton déli partján csak szádfalazással lehet megoldani...legalább 70-80 cm-re levert szádfalat készítünk egy collos, hornyolt ereszté- kes deszkából...Az így előállított vízhatlan fal mellől a vizet vagy kilapátoljuk vagy kiszivattyúzzuk s cca 20-30 cm mély alapgödröt ásunk és onnan kezdve a szádfal mögé betonba rakott kőfalat készítünk. Erre jön a vasvázas betonburkolat, mely már földfeltöltéssel van alázsaluzva. A partvédőmű koronája a part felől egy 20 cm magasan kiálló betonlépcsőbe végződik, mely a sima felületen felcsapó hullámokat megtöri, s így megakadályozza, a feltöltés kimosását. A betongerenda mögött mintegy két méter szélességben gyepesítendő a partfeltöltés, mely esztétikai szempontból is előnyös. A hullámtörő gerendákat egymástól 1-2 méter távolságra levert vasbeton cölöpök támasztják alá. Ily módon készült el a Budapest Székesfővárosi Alkalmazottak Balatonkenesei Üdülőtelepének partvédőművé, valamint a múlt év őszén Siófok község 660 fin partvédőművé. Ott, ahol a partvédőmű előtti medret fürdőzésre használják, partelőtti kőhányás nem cél szerű... ily énkor kőhányásnélküli partvédőművet építünk. Ez a fent említettől annyiban tér el, hogy a kőfalalap két párhuzamos szádfal közé épül. A külső szádfalat, - megfelelő ideiglenes védőszádfa! védelme alatt - jóval mélyebbre verjük le, s a vasvázas burkolatot, a külső szádfal lapjához simulva - levisszük a Balaton "0" vízszinének magasságáig. A lábazati kőhányáspótló, sima felületű lankásabb esésű padka arra is szolgál, hogy a partvédőmű rézsűjére felcsapódó hullámok visszafolyó vizét az alapozás kimosásától elterelje. A kőpadkás partvédmű folyóméterenként mintegy 50 pengőbe, a kőhányás nélküli partvédmű pedig mintegy 58 P-be került." K. Nagy D. előadásából kitűnik, hogy az 1920-as évek végén már létezett egy, az általa kidolgozott típusterv, amit a Balatoni Kikötők Felügyelősége által kidolgozott számos változat követett. A II. Világháború végéig végzett partvédőmű építési tevékenységet és annak tapasztalatait Ligeti L. (1980) a következőkben foglalta össze: "A balatoni partvédőművekkel szemben támasztott igények;- Szerkezetük olyan kialakítású legyen, hogy a hullámverésnek és jégnyomásnak ellenálljon. Ennek következtében vagy tömör súlytámfal jellegű (kaáli Nagy Dezső törekvése) vagy rugalmas tömegű kell, hogy legyen (BKV típus). 456
