Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzői

nyúlik Oltárcz faluig. A völgy eredeti vízválasztója Puszta-Szent-Lászlótól kissé északra volt, völgyön átmenő halmokon. Ma a falutól délnyugatra van az igazi vízválasztó. Innen délre szintén Váliczka nevű patak folyik Bánok-Szt.-György felé, ott nyugatra kanyarodik s igen jellemzően szabályos, zegzugos völgyön végig folyik a Kerkába. Majdnem teljesen síkságon megy át a vízválasztó Puszta- Szt.-Lászlóra s ott felkap a második meridionális gerinczre. Ezen kanyarogva kerülgeti a rendetlen szubszekvens völgyeket s lemegy a második meridionális árokba Pölöskefőnél. Ez a második árok Pölöske és Pölöskefő közt széles, laposfenekű hajdani tómedencze, amelynek elég szűk lejárata van Bucsú-Szt - Lászlónál észak felé. Ezt nevezik Szíviz-bereknek. A medenczének hajdan dél felé is lehetett lefolyása. Hajdani turzásoknak, parti homokképződményeknek látszanak azok a kusza dombok, amelyek Pölöskefő előtt végét vetik a medenczének. Ezek a hajdani turzások zárták le a tó déli lefolyását Dúsnak felé, mint ahogy a Sió lefolyását szokta a Balaton elzárni. Ez az oka annak, hogy Pölöskefőtől dél felé a patakok keresztültörik inkább a keleti, harmadik gerinczet s a Princzipális csatornába folynak. Mindenesetre a futóhomok is hozzájárult a völgynek ilyen eltorlaszolásához, de leginkább turzásképződményeknek látszanak az útban álló halmok. Ezek közt nehezen kanyarog keresztül a vízválasztó, Pölöskefő falut még éppen a Balaton vízterületéhez kanyarítva, aztán feljut a harmadik meridionális gerinczre.

Itt van most az a hely, amely hidrografiai szempontból olyan szokatlan, hogy szinte kuriózus. Felfut most t i. egyenesen északra Bucsú-Szt.-Lászlóig. Tehát éppen addig, ahol a Szíviz medenczéje összeszorul. Valósággal sarkonfordul itt és átvág keletre a harmadik meridionális völgyön. Ezen fiit le a Princzipális-árok Nagykanizsa felé, északnak meg a Foglár-csatorna a Zalába. Ennek az ároknak is éppen olyan medenczéje van, mint a Szívizmedencze, de ez délen nincs eltorlaszolva, bár eléggé összeszorítják a buczkák. Ezért ennek még mindig dél felé van a lefolyása, mint ahogy a Szívizé lehetett hajdan. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a Szíviz medenczéjében fiatalon fordult meg a vízlefolyás és a Balaton vízgyűjtője nagy hódítást tett errefelé.

Nagykapornak (ill. Misefa) és Rád közt megy át a vízválasztó a völgyön. Egy mesterséges árok átszeli ugyan a vízválasztót, de nincs kétség helyzetére nézve. Ez a pont 157 m magasan van. Tőle északra a Foglár-csatorna mellékárkai határozottan mutatják, hogy a vízválasztó hajdan közelebb volt a Zalához... Az árokból felmegy a vízválasztó a széles, negyedik gerinczre amelyen Szt.-Péterúr falunál délre fordul s lemegy ezen a gerinczen egészen Iharos-Berényig. Kisebb kanyarulataitól eltekintve, majdnem 45 km hosszú egyenes, meridionális darabja ez a vízválasztónak. Csak Nagy-Kanizsa és Iharos-Berény közt változik meg a jellege, mert itt a Mura-Dráva vízrendszere is megváltozik.

Iharos-Berénynél leszáll a negyedik meridionális árokba. Csakhogy ilyen messze délen az árkok és a gerinczek már összefolynak. Elfedi őket a fútóhomok hatalmas tömege. Vízválasztónk tehát komplikált homokbuczkavidék közé keveredett. Ezen a vidéken van az első, lefolyástalannak látszó terület a vízválasztó mentén. Berénytől az inkei országút déli oldalán halad a vízválasztó, zegzugosan, de nagyjából párhuzamosan. Antalfalu alatt egyszerre messze délre levág, hogy a

44