Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig

A fentiekben ismertetett munkálatok összes költsége DM. Meissner által közölt kimutatás szerint 225.931 forintot tett ki, amelyet teljes egészében a Délivasút Társaság fedezett

Az egész vállalkozásnak az volt a fő célkitűzése, hogy a Balaton vízállását az 1862. év őszén észlelt legkisebb vízszinthez viszonyítva 0,95 méterrel lejjebb szállítsák, vagyis a második fejezetben már ismertetett 104,08 m A.f. vízszintet biztosíthassák. (Ez azonos volt az akkor felállított siófoki vízmérce "0" pontjával.) Ennek a célkitűzésnek megfelelően a kitorkolás fenékszintjének magasságát 4 lábbal a "0" pontnál alacsonyabban, 102,81 m A.f. értékben határozták meg és a csatorna torkolati szakaszát ennek megfelelően alakították ki.

A leeresztéskor a csatornában megengedhető vízmélységet 4 lábban (1,26 m ) állapították meg "normális" körülmények között, s ez mintegy 300 köbláb (9,48 m3/s) vízemésztőképességet jelentett, kb. 0,75 m/s áramlási sebesség mellett. Ez a vízeresztési kapacitás alig volt több, mint amennyi Beszédes J. (1839) szerint a Balatonból "középszerű vízálláskor" (8,27 m3/s) természetes körülmények között kifolyt.

A Sió-zsilipet ünnepélyesen 1863. október 25-én avatták fel és néhány napig működtették. A Sió kifolyását ugyanis 1863. március közepén teljesen elzárták és csak október végén nyitották meg az új kifolyást 7 napra, azután az év végéig ismét elzárták.

Az ünnepélyes avatásról a "Vasárnapi Újság" 1863. november 8-i számában számolt be "A Balaton lecsapolása és a siófoki ünnepély" című cikkében. Ez az újságcikk tükrözte talán a legjobban, hogy a közvélemény miként vélekedett a dologról. Úgy gondoljuk, hogy néhány részletét érdemes idézni:

"Hosszú idő, fél évszázad folyt le azóta, midőn a magyar tenger szabályozásának eszméje először szóba jött. Az eszme megvalósítását 1825-ben az országgyűlés mondotta ki; de különböző érdekek összeütközése egészen napjainkig lehetetlenné tette azt. Végre azonban elnyugodtak a pártok, a tisztább nézetek kivívták a diadalt, s a nagy munka melyre bármely művelt ország büszke lehet, teljesedésbe ment.

A Balaton lecsapolása különösen kettős nagy haszon tekintetében nagy fontosságú. Először, mert majdnem 50,000 hol földdel gazdagítja hazánkat, mely a lecsa- polás által a hullámoktól megmentve, gazdag kalászokkal jutalmaz egykor. Másodszor a közlekedést tetemesen előmozdítva, az egész vidék kereskedésének könnyítésére nem kis befolyást gyakorol. A Siócsatorna által - mely Siófoktól Ozoráig majdnem egészen újra van ásva, - a Balaton a Dunával jött kapcsolatba, s köztük most a hajókon való közlekedés lehetséges; továbbá roppant hasznára, könnyebbségére szolgál a Balaton partjain elnyúló délivasútnak is...rövid idő alatt két mólót építettek a magyar tenger partján, mely a hullámok közé messze benyúlva, a Sió torkolatának eliszaposodását lehetetlenné teszi. Ugyanitt egy kikötő is épült, mely a Balaton gőzhajózását nem kis mértékben segíti elő, s meg433