Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
III. A BALATON TERKEPEZÉSE ES SZABÁLYOZÁSA - A Balaton, a Zala és a Sió szabályozása a XIX. században 1863-ig
"Beszédes jól látta, hogy nemcsak a legfelső, és valójában a legkisebb duzzasztást okozó, foki malmot, hanem valamennyi Sió-malmot el kell távolítani, s a medret hajózó-csatorna méretűre kell bővíteni. Sőt azt is felismerte, hogy a tó vízszintjének ingadozását teljesen csak vízpótlással, mégpedig szerinte a Murából való vízátvezetéssel lehet kiküszöbölni. A tóból a Sión keresztül így lebocsájtható egyenletes vízmennyiséggel pedig nemcsak a meder fenntartását akarta biztosítani, hanem - természetesen a Zala megfelelő mederbővítésével - értékes hajózó utat kívánt teremteni, mégpedig Grác, vagyis Ausztria második legnagyobb kereskedelmi központja felé... A "" Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna"" terve - mint ""utópia"" - heves vitákat váltott ki. Egészében véve talán megvalósíthatatlan, utópisztikus ötlet volt, részleteiben azonban rendkívül sok értékes műszaki elgondolást tartalmaz s nagy helyismeretről tanúskodik. Sőt egyes mozzanatai gazdasági szempontból is indokolhatók voltak. Jellemző, hogy a víziút-fejlesztésre vonatkozó javaslatainak számos eleme később is és ismételten felbukkant, s hogy vízpótlási javaslata ma is az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló megoldás egyik változataként szerepel.!" Való igaz, hogy Krieger S. tervezetének Beszédes J. által továbbfejlesztett változata nemcsak Cholnoky J. idejében, a századforduló körül kísértett újra, hanem még az 1960-as évek végén is, amikor a "Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program", a BVFP első változatát kidolgozták és elfogadták. Ekkor a vízpótlás és a Sió hajózhatósága volt az indok. Napjainkra bebizonyosodott - amint azt a második fejezetben bemutattuk - hogy vízpótlásra megfelelő vízszintszabályozás esetén nincs szükség. Ahhoz viszont, hogy a megfelelő vízszintszabályozás megvalósítható legyen, egy olyan Sió-csatornára van szükség, amellyel a Balaton szabályozásának a kulcsa tehát a Sió szabályozása volt 1825-ben éppúgy, mint ahogyan most is az. Mielőtt azonban a Sió és a Balaton szabályozására irányuló 1825-1863 évek közötti törekvéseket és tevékenységet ismertetnénk, a dolgok jobb megértéséhez célszerűnek tartjuk idézni azt amit Cholnoky J. (1918) "A Balaton hidrográfiája" c. művének XV., mindössze három oldalas fejezetében a tó lefolyásáról írt az alábbiak szerint: "A Balatonnak valószínűleg nem nagyon régi lefolyása van Siófoknál. Keletkezése nincs egészen tisztázva, de valószínűleg egészen normális hidrografíai fejlődés eredménye. A Siótól délnyugatra és északkeletre rendesen megvannak a NNW-SSE irányú tektonikus szélbarázdák. A Sió vonalát éppen a Csajágon, Enyingen és Városhídvégen keresztül húzódó ilyen vonal metszi, vele párhuzamos a Szilasbalhási és a Sárvízcsatorna vonala. De ezeken kívül érvényesülnek a somogyi latitudinális törések is, a Balaton vonalával párhuzamosan. Tudjuk, hogy ezeket a Jaba, a Kis- és Nagy-Koppány, meg a felső Kapos völgye jellemzik. Két-két folyó közt mindig az elvetődött rög úgy billent ki, hogy az északi széle emelkedett, déli széle süllyedt... 420
