Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
jellegzetesen sekély vizű, a Siófoki-medencében lévő víz mezo-eutróf maradt. A különálló medencék másiktól való különbözősége változatlanul fennmaradt. Tölgy (Quercus) vegetációs fázis - i.e. 7.500 - 5.100 A lényeges felmelegedés és a kialakult szárító viszonyok visszaesést eredményeztek a nyugati (Keszthelyi, Szigligeti) medencékben, az állóvíz egyelőre eutróf maradt. Sekélyvízi körülmények uralkodnak, s néhány terület mocsarassá válik. A fokozott párolgás mint kiváltó tényező elősegítette a sós vízi kovaalgák elszaporodását. Az Ostracoda fajösszetételi viszonyok nem nagyon változtak, a fauna a tölgykor óta a mai időkben előforduló taxonokkal és formákkal rendelkezik. A középső (Szemesi) és keleti (Siófoki) medencék keskenyedtek, jelentősen sekélye- sedtek és a nyugati (Keszthelyi- és Szigligeti-) medencékben a víz minősége romlásra fordult. Nagyfokú vízalatti eróziót lehetett megfigyelni a Siófoki-medencében, ami valószínűleg a vízmélységgel függ össze (hiány a tölgy vegetációs fázisban). Közben a hőmérséklet a maximumát éri el ebben a fázisban: az átlaghőmérséklet júliusban 24-25 °C. Az első archeológiái tárgyi lelet ebből a vegetációs fázisból származik. Tölgy-bükk (Quercus-Fagus) vegetációs fázis - i.e. 5.100 - 2.500 A tó kialakulása során a második nagy változás a Holocénnek ebben a fázisában fordult elő. A nedves klíma eredményeként a víz kiterjedése és mélysége növekedett, s ez jelentősen elősegítette a medencék közötti akadályok abrázióját. Érmek lett az eredménye az egységes, nyílt vízfelületű tóforma. A nyíltvízi gyomnövények elszaporodtak és a vízben széleskörűen elterjedtek. A trofitási viszonyok a nyugati medencékben a víz jelentős csökkenésével később kiegyenlítettebbekké váltak, s az egész tó egységesen mezotróf-eutróf közöttire változott. A szárazföldi flórában megjelent a rozs, ami a mezőgazdasági tevékenység kezdetét jelzi. Bükk (Fagus) vegetációs fázis- i.e. 2.500 - 700 A nyugati medencékben a vízmélység folyamatosan növekedett, főleg a keleti medencében állandósult. A tó nagy részén (a Tihanyi-félszigettől nyugatra) a víz minősége mezo-eutróf és eutróf között váltakozott, a víz pH-ja csökkent. A Siófoki-medence jellemzően mezotróf álllapotú volt. I.e. 700-tól napjainkig (kultivált erdők fázisa) A nyugati medencékben összességükben a mogyoró-fázishoz hasonló volt a flóra összetétele, a vízminőség hirtelen romlása azonban új algavirágzásra utal. A trofitási viszonyok emelkedése figyelemre méltóan csekélyebb a középső és a keleti medencékben. A vízszint nagymérvű változása a klímaviszonyok változása és az emberi beavatkozások (Siófoki-zsilip) hatását jelenti. Az emberi tevékenységnek tulajdonítható az 1960-ig a tavat jellemző mezotróf viszonyoknak eutróffá és később hipertróffá változó fokozódó viszonyok is. Az előbbiekben röviden összefoglalt megállapításokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kormeghatározási megjelölések némileg eltérnek a palinológiai 30
