Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)
I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása
és valamennyi kútásás, fúrás adatait megszereztem." Az 1913-ban megjelent művében részletesen közölte ezeket és ugyanilyen részletességgel adta közre a tómederben elvégzett 17 fúrásnak elemzése során kapott adatokat, melyekből megállapította, hogy "A legtöbb tófenéki fúrás a Balatonnak holoczén- és pleisztocénkorú, egymástól nehezen elválasztható lerakódásain haladt át:..." A mederfúrási vizsgálatok eredményeiről Lóczy (1920) összefoglalóan a következőket írta: "Gondos kutatásaink és a tófenéknek 17 helyén a vízfelületéről... 1894-1896-ban történt megfúrása azt az eredményt adta, hogy a Balaton fenekén más lerakódás, mint pleisztocén (diluviális) kori, nincsen. A tófenék lerakódásaiból a mai Balatonvízben és annak patakjaiban, melléktócsáiban és lápjaiban élő csigák és kagylók héjai kerültek elő a fúrások földpróbáival. A fúráspróbák bizonyságot szolgáltattak arról is, hogy a Balaton teknője időnkint kiszáradt; mert hellyel- közzel a felső part közelében aprókaviccsal vegyesen szárazföldi, homokfúvás- marta kavicsot is hozott fel a fúró. Még erősebben bizonyítják a Balaton időnkinti mélyebb tükrét a fúrásokból előkerült tőzegminták, amelyek 5-7 méterrel a mai vízszin alatt az egyidőbeni vízszinben keletkeztek. Ezen tőzegtelepekről számítottam ki a jelenkori (holoczén) tavi lerakódások vastagságát; amit alattuk a fúró 24 méterig elért, azt már a negyedkori (pleisztocén) Balatonnak tulajdonítom." (Kiemelések V.Á-tól.) Ez utóbbi idézettel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy amikor Lóczy a fúrások eredményeiről az összefoglalást megfogalmazta, a pleisztocén időbeosztás szerinti felosztása még nagyon leegyszerűsített volt. A klimaingadozásoknak megfelelően tagolt kronológia még nem alakult ki, az abszolút kormeghatározást lehetővé tevő palinológiai, pollensztratigráfiai, C14 radiológiai, geokémiai stb. vizsgálati eljárások nem léteztek és a völgyfejlődéstörténeti-teraszmorfológiai vizsgálatok sem voltak elterjedtek, s ezért az összefoglalást csak ezt figyelembe véve szabad értékelni. Ilymódon azt mondhatjuk, hogy Lóczy a Balaton kialakulásának módját alapvetően helyesen, kialakulásának idejét pedig a 90 évvel ezelőtti ismereteknek megfelelően határozta meg és ezzel maradandót alkotott. A Balaton kialakulása és létrejöttének ideje a húszas-harmincas években nemigen foglalkoztatta a kutatókat. Legalább is erre lehet következtetni abból, hogy mindössze Korcs maros Jván (1938) "A Keszthelyi halomgerinc balatoni szinlői" c. dolgozata kapcsolódott e kérdésekhez. A negyvenes évek elejére elfogadottá vált a pleisztocénnek négy jégkorszakra és az azokat elválasztó, ún. interglaciálisokra, sőt ezeken belüli szakaszokra és szakaszközi időszakokra való tagolása. A Balaton környéki völgyfejlődéstörténeti és teraszmorfológiai vizsgálatok eredményeit a kutatók, akik ebben az időben a témákban végeztek kutatásokat, már ennek megfelelően értelmezték. így Kéz Andor (1943) és Bulla Béla (1943) a Zala-teraszok vizsgálatainak eredményeiből arra a következtetésre jutottak, hogy a Balaton-medence a riss-würm mterglaciálisban, vagyis az utolsó eljegesedések közötti időszakban alakulhatott ki. Kéz szerint az Ös-Zala Marcal irányába való folyása ekkor szűnt meg és ebben 16
