Virág Árpád: A Balaton múltja és jelene (Egri Nyomda Kft, 1998)

I. A BALATON VÍZGYŰJTŐJE ES PARTMENTI ÖVEZETE - A Balaton kialakulása

völgyületek szolgáltak le a medenczékbe. Kenese környékén maradványaiban még fel lehet ismerni azt az eredeti állapotot, amely a pleisztocénkor vége felé a Balaton keleti részét környezte. Az eredetileg kicsiny medenczéket a szélokozta hullámmarás mindjobban és jobban tágította, amint a dombnyelveket lenyeste és a völgyületek közötti magas partfalakat létesítette. Amint a partok hullámmarás, alámosás, lerogyás következtében hátráltak, helyet adva a kiterjedő víztükörnek, az egyes medenczéket elválasztó hátságok eltűntek és a négy víztükör összefolyt az egységes Balatonba. Csak a Kis-Balaton maradt meg mintegy az ősi eredeti állapot mutatójául... Az első beszakadások a Balaton-felvidék tövében a bazaltvulkánosság lezajlása után, szárazföldön történtek, sivatagszerű klíma kisérte a lassú besüllyedést, melynek időtartama alatt szubérikus lerakódások; homok, aprókavics, időszakos torrensvizek törmelékkúpjai és völgyi aprókavicsos lösz töltötték fel a depressziók fenekét és betakarták oldalait. Később a bővült csapadék idején víz gyűlt össze bennük. Minél szélesebbé vált a víztükör, a szélhajtotta hullámok annál jobban támadták és a partszéli áramlás, amely a széltől okozott denivellácziókból lefolyt, lassankint lemetszette a völgyületek között a tómedenczékbe leérő löszborította hegyorrokat...Ezekkel a folyamatokkal a Balaton kezdetleges tómedenczéinek vize maga vágta át az elválasztó hátakat és viszonylagosan elég későn a pleisztocénkor legvégén egyesült mai egységes víztükrébe. A partok hátrálásával lépést tartott a Balaton-felvidék aljában fekvő eredeti nagyobb mélységek kitöltése is." (Kiemelések V.Á.-tól.)

Az idézettekből kitűnik, hogy Lóczy felismerte azt, hogy a Balaton medencéje nem két párhuzamos ÉK-DNy-i irányban húzódó törésvonal között besüllyedt szerkezeti árok, hanem a Dunántúli-középhegység irányába sorakozó, egymást sokszor keresztező törésvonalak között létrejött helyi süllyedékekből alakult ki. Ezért nem helytállóak az olyan állítások egyes kutatók részéről, miszerint Lóczy

1913-ban még elsődlegesen szél által kivájt (deflációs) pliocénvégi medencének tartotta a balatoni teknőt, melyet később a tektonika finomított. Lóczy eredeti álláspontját később sem változtatta meg; csak az egyes tényezők szerepével kapcsolatban árnyaltabban fogalmazta meg véleményét. Ezt tükrözik "A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása" című, 1920-ban kiadott könyvéből a következő részletek:

"A Balaton-tó teknőjének beszakadása a kongériás pannoniai-pontusi rétegek közé, fiatalabb keletű a pliocénkori szárazföldi alakulatainál; a beszakadások a bazaltvulkánosság hosszantartó idejével esnek össze és az utóvulkánosság nyilatkozásaival, a pizolitos, kvarczos forráskúpok gejzír képződményeivel, édesvízi mészkőlerakódásokkal társultak.../1 térszínnek a beszakadása a tó egész hosszában aligha történt egyszerre és hirtelen. Tihany és Szántódpuszta között sokáig elválasztotta a bazalttufa és gejzír eruptívumoktól védett harmadkori hátság a keleti tómedenczét a hosszabbik nyugatitól. Révfülöp és Boglár, sőt Balatongyörök és Balatonberény között is harmadkori rétegektől sokáig áthidaltnak gondolom a Balatont...a Balaton helyén támadt eredeti beszakadások közeit az összegyűlő víz terjedése és hullámmarása marta át...a balatonmenti hosszanti beszakadás hosszabb idő műve, azt bizonyíthatják a bazalt- és bazalttufaerupcziók különböző magasságokban való elterülései. Bakony déli nyúlványain, a

14