VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
4. Környezetkímélő és tájba illeszkedő szabályozás
36 4.6 A SZABÁLYOZÁSI MUNKÁT KIEGÉSZÍTŐ NÖVÉNYZETTÉLEPITÉS IRÁNYELVEI A meder felső rézsüszakaszán vagy a partélen telepitett egyes fák, vagy bokrok közül a meder felőli legbelső sor van leginkább kitéve az alámosás veszélyének ,ezért azokat védőbokrokkal, vagy egyéb módon védeni kell. A sekély gyökerű fák különösen veszélyeztetettek, alkalmazásuk nem kivánatos. Egyes fasorokat, fákat közel helyezzünk el egymáshoz, egymásba fonódó gyökérzetükkel egymást védik. A fasor a vizfolyás irányával párhuzamos legyen. Az erős árnyékoló hatású fák telepítése előnyös, mert alattuk lassabban növekszik a viz á- ramlását akadályozó gyomnövényzet. A fák magassága legyen a- rányos a beárnyékolandó vízfelülettel, illetve ahhoz válasz- szűk a fajtát. Amennyiben a kőbiztositások fenntartása szükséges /általában igen/ keskenyebb vízfolyásoknál a fásitás csak az egyik part mentén legyen, lehetőleg a vizfolyás déli oldalán. Szélesebb vízfolyásoknál, ahol a munkagép a mederben is mozoghat, mindkét oldali fásitás ajánlatos. A növényzettel boritott sáv szélessége olyan legyen, hogy az természetbe illő parti be- nőttséget mutasson, 4-5 m-nél kevesebb lehetőleg ne legyen. A túl sűrűn ültetett fák és bokrok sem kívánatosak, mert hátráltatják a vizinövényzet kifejlődését. Erre különösen akkor kell figyelemmel lenni, ha a part stabilizálását fűzzel, náddal, sással kívánjuk elérni. Folyókanyarokban a támadott part mentén és a rézsű felsőbb szakaszán zártan telepítsük a bokrokat, fákat, a domború oldalon pedig a partéltől távolabb. A rézsün a kanyarokban a bokrok elhelyezése olyan legyen,hogy a felettük levonuló árviz a rézsűkben kárt ne okozzon /10.áb-
