VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
4. Környezetkímélő és tájba illeszkedő szabályozás
25 az ismeretes, csak az ökológiai alapelvekre és a vízfolyásra mint élettérre. A vízfolyások és a parti sávok, a csatlakozó völgyterülettel együtt, élőlények és élőlényközösségek sorsa tartozik az ö- kológiai alapelvekhez. Az emberi beavatkozás általában megváltoztatja az életteret, és az életközösségeket, ami azután magára a vízfolyásra is visszahat /öntisztulás, halászat, üdülés stb./.Természete sen a hidrológiai és morfológiai, hidraulikai tényezők határozzák meg azokat a paramétereket, amelyek az eredményes árvízkár elleni védelmet biztosítják. Egyidejűleg azonban figyelembe kell venni a limnológiai és ökológiai törvényszerűségeket. Az árvizi elöntések lehetőségének értékelése során a táj és a vízfolyás összes értékét kell vizsgálni a vízfolyás és völgyének jellege szerint. 4.2 A VÍZFOLYÁS, MINT ÉLETTÉR Ismert, hogy a limnológia az ökológiának az a részterülete , a- mely a vizben élő élőlények, és azok környezete közti ösz- szefüggések megismerésével foglalkozik. A vízfolyások élővilága egy és többsejtből álló algák, moszatok, gyökeres vízinövények és más heterogén organizmusok, baktériumok, gombák, állati egysejtűek, gerinctelen állatok, számos halfélék és gerincesek képviseletéből tevődik össze. A szakirodalom úgy emliti, hogy Európa vizeiben mintegy 7000 fajta viziféreg, és hasonló számban gerinctelen állatfaj található. Ezeknek több mint fele az élő vízfolyásokban fordul elő. A környezet fizikai, kémiai és biológiai változásai kedvezőtlenül hatnak erre az élővilágra, és változásokat idéznek elő a vízfolyás komplex öko-rendszerében. Az élettér struktúrája és az ebben lévő biocönózisok között összefüggések mutathatók ki. Ebben nagy szerepet játszik az
