VGI: A Rába folyó országhatár környéki szakaszának környezetbe illő szabályozási terve és modellkísérlete (VGI, Budapest, 1988)
4. Környezetkímélő és tájba illeszkedő szabályozás
23 hét a legkedvezőbb eredményt elérni. A természeti adottságokon kivül a vizfolyások mentén többnyire mezőgazdasági művelésű területek vannak, melyek más igényeket támasztanak a rendezési munkákkal kapcsolatban. Lényegében e két fő célt kell megjelölni és összehangolni:- ahol a vizfolyás mentén az ember a területet mezőgazdaságilag kivánja hasznosítani, ott az egész rendszernek dinamikus ökológiai egyensúlyban kell lenni,- ahol a táj-jellemző a biotópok és biocönózisok sokrétűsége, természetes állapot fenntartása szükséges,vagy ha az megsérül, olyan feltételek biztosítása, hogy az miharabb helyreálljon. Több érv szól amellett, hogy a vizfolyások környezetében a természet- és tájvédelemről gondoskodni kell. Néhány közülük: A vizfolyások menti táj biotópjai a vizi és a talajvizszint közeli élővilág szempontjából fontosak. A vizfolyáskörnyéki völgyszakaszok különböző tenyészetek "óvóhelyei", ahol menedéket találnak a kultúrától menekülő életközösségek. A madaraknak és kisállatoknak is búvó és fészkelőhelyül szolgálnak. Kölcsönös szerepe van a völgyi mikroklímának a parti növényzettel. Sokféleségével hozzájárul a táj sokrétűségéhez. A parti vegetáció befolyást gyakorol a vizfolyás biotop változatosságára, anyagháztartására, a napsugárzás és hőmérséklet hatásai terén. Vizinövényzette 1 és parti vegetációval kisért vizfolyás öntisztuló képessége jóval nagyobb, mint egy füves partú,vízinövényekben és parti vegetációban szegény vízfolyásé. összefoglalva, az ökológiai szemlélettel végrehajtott viz- kárelháritással együtt jár, hogy a vizfolyás természetes állapotába minél kevésbé avatkozzunk be, ha az elkerülhetetlen olyan feltételeket teremtsünk, hogy a megbomlott ökológiai egyensúly viszonylag hamar visszaálljon, a már más módszerrel rendezett vízfolyásoknál utólag teremtsük meg a lehetőségét, hogy az újra kifejlődhessen.
