Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
a vízfolyást kísérő sávban a talajvízszint emelkedését váltja ki, a vízfolyás táplálja a talajvizeket. Kisvízi időszakban, a vízfolyás vízszintjének csökkenése idején, többnyire a talajvíz táplálja a vízfolyást. A vízfolyás vízjárásának és a talajvízjárásnak a kapcsolata erősen függ a talajok minőségétől. Homokos-kavicsos talajban ez a kapcsolat intenzívebb: nagyobb szélességű sávban, nagyobb mértékben és kisebb késleltetéssel érvényesül a vízfolyás hatása. A vízfolyás menti talajvizeket, amelyek táplálásában és alakulásában a vízfolyás meghatározó szerepet játszik, és amelyek szinte együtt járnak a mederben lefolyó vízzel, parti szűrésű víznek nevezik. A talajvíz forgalmát a különböző emberi tevékenységek (vízkivételek, tározók létesítése, a területhasználatok változása) számottevően befolyásolni képesek. A talajnedvesség, s különösen a talajvíz járásában az éghajlat évi ingadozása is kimutatható. Száraz évek csoportosulása a talajvízszintek jelentős süllyedéséhez, a nedves évek csoportosulása a talajvízszint jelentős emelkedéséhez vezet. A talajnedvesség és a talajvíz természetes ingadozásából adódó, a növény fejlődése szempontjából kedvezőtlen vízháztartási helyzetek megszüntetése, mérséklése a mezőgazdasági vízrendezés és melioráció egyik alapvető feladata. Vízállás-, vízsebesség-, vízhozam-, vízmennyiségmérés A természetes vizek rendelkezésre álló készleteit és azok változásait vízméréssel határozhatjuk meg. Ennek folyamán - a feltárt összefüggések segítségével - egyes paraméterek mérése útján kaphatunk választ a vízfolyásban mozgó víz, illetve az állóvizek vízmennyiségére vonatkozó kérdéseinkre. A vízállás. A vizek változó vízszintjét a mindenkori vízállás mutatja. Mérésére a vízmérce szolgál, amelynek „0” pontját általában az előfordult legkisebb vízállás magasságában, függőlegesen helyezik el (ez az ún. műi víz), de elhelyezése tetszőleges, csak rögzíteni kell. A vízmércén olvassák le centiméterben a mindenkori vízállást, amelynek segítségével - és a hozzá tartozó vízhozamérték, illetve a mederadatok ismeretében - meghatározható a vízálláshoz tartozó, átfolyó, illetve tározóit víz- mennyiség. A legnagyobb és a legkisebb vízállás különbsége a vízjáték, ennek egyti- zed része a hidrográd vagy vízfok. A leggyakrabban előforduló vízállás a középvíz, de nagy gyakorlati jelentősége van a hajózás szempontjából a kisvíznek, az árvízi kiöntés szempontjából pedig a nagyvíznek mint szélső értékeknek. A vízmennyiség. Ha a vízfolyás vízállásadatait derékszögű koordináta-rendszerben a függőleges tengelyre felírjuk, a vízszintes tengelyen pedig a vízállásokhoz tartozó vízhozam adatokat tüntetjük föl, olyan pontsort kapunk, amelyet összekötve a vízfolyásra jellemző vízmennyiségi görbét rajzolhatjuk meg. Erről leolvasható a vízfolyáson az adott vízállás mellett átfolyó vízmennyiség. A vízhozam. Rendszerint az egységnyi időtartam alatt a vízfolyás vagy csővezeték adott keresztszelvényében átfolyó fajlagos vízmennyiséget jelent. Meghatározásához ismerni kell a meder (cső) nedvesített keresztszelvényének területét (K) és a közepes vízsebességet (vk). Előbbit vízfolyáson a keresztszelvény vonalában végrehajtott 60
