Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
szivárog és táplálja a karsztban tárolt vizet. A karsztok jó víznyelő képessége folytán ilyen területeken felszíni vízhálózat nem vagy csak korlátozottan alakul ki. A karsz- tokból felszínre bukkanó víz ugyanakkor források és forrásokból táplálkozó vízfolyások eredete lehet. A talajok minősége, genetikai típusa nagymértékben meghatározza vízgazdálkodási tulajdonságaikat: víznyelő, vízvezető, víztartó és vízraktározó képességüket (Szalui, 1989). A talajok vízgazdálkodási tulajdonságai viszont döntően befolyásolják - a talajok pillanatnyi nedvességellátottsága mellett és azzal együtt -, hogy a csapadék milyen hányada szivárog a felszín alá, szivárog le a talajvízig, párolog el a talajból, valamint a kapilláris emelkedés révén a talajvízből, ad felszíni lefolyást. Lvovics vizsgálatai szerint a talajok víznyelő képességének növekedésével - évi átlagot tekintve - növekszik a csapadék felszín alatt és csökken a felszínen lefolyó hányada, egyúttal csökken a teljes lefolyó hányad is (Szeszlay, 1980). Ha a talaj víznyelő képességének növekedésével a talaj víztartó képessége csökken, akkor a felszín alatti lefolyás a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak ilyen irányú változásával igen erőteljesen növekszik. Ennek eredményeképpen, jóllehet a felszínen lefolyó hányad csökken, a teljes lefolyás a kezdeti csökkenés után ismételten és erőteljesen növekszik. A talajok (és részben a domborzat) hatása a síkvidéki összegyülekezés folyamataira jól nyomon követhető a belvízképződés hazai, elsősorban alföldi viszonyaiban. A gyenge víznyelésű és gyenge vízvezető képességű talajokon a lehulló csapadék a felszínen reked, ami a víz lassú mozgása miatt ideiglenes felszíni vízborításokat (belvizeket) okoz. A nagy víznyelésű és vízvezető képességű talajokon a csapadék jó része beszivárog és lejut a talajvízig. A talajvíz mozgásakor - a terepadottságoktól függően - megtalálja azokat a mélyedéseket, a mélyvonulatokban kialakult semlyé- keket, ahol felszínre bukkanva okoz elöntéseket. A belvizek keletkezésének első típusa a kötött talajokra, míg a második - a talajvízen keresztül támadó - típusa a laza, homok talajokra jellemző. A lehulló csapadék nagyobb hányada a növények testén keresztül jut vissza a légtérbe, ezért a növényzet fontos szerepet játszik a lefolyás és az összegyülekezés alakításában, a lefolyás felszíni és felszín alatti hányadának megoszlásában. Különösen számottevő szerepe van az erdőnek. Az átlagos évi lefolyás lefolyási tényezőjének és szerkezetének változását az erdősültség függvényében a 9. ábra mutatja. A különféle emberi tevékenységek ezeknek az adottságoknak a megváltoztatásával - tudatosan vagy akaratlan - a lefolyási folyamatokat is megváltoztatják. Az urbanizációs folyamatokra jellemző területbeépítések koncentráltan és viszonylag nagy területen megváltoztatják a természetes térszínt. A természetes térszínt nagy területen felváltó mesterséges burkolatok (utak, építmények, háztetők) csökkentik a felszínt elérő csapadékot, a beszivárgást, számottevően növelik a felszíni lefolyást. A városbeépítések egykor természetes vízfolyásokat szüntetnek meg vagy adnak azoknak csatorna jelleget, az anyaglelőhelyek nyomán mesterséges, a természetes tavak tulajdonságaival közel sem rendelkező állóvizek alakulnak ki. A közlekedési útvonalak, különösen az autópályák és autóutak, a természetes össze- gyülekezési folyamatot gátolják, módosítják. 46
