Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
A lefolyás (az összegyiilekezés) A lefolyás képzése és az összegyiilekezés A felszínre jutó csapadék - elsősorban a talaj nedvességtartalmának és a csapadék intenzitásának függvényében - el kezd beszivárogni a talajba. A talaj fokozatos telítődésével a beszivárgás intenzitása csökken, a lehulló csapadék egy részét a talaj nem képes befogadni. A felszínen visszamaradó csapadék mindinkább kitölti a kisebb- nagyobb felszíni mélyedéseket, amelyek környezetében a vízborítások egyre nagyobb foltokban jelennek meg. A csapadék felszín közeli visszatartásában és tározásában erdős területeken - a terep mikromélyedései mellett, sőt azok tározó hatását meghaladóan - szerepe van a felszíni avartakarónak. Az avartakaró, valamint a talaj felső, gyökérzettel átszőtt és fellazított rétege a szivacshoz hasonlóan magába gyűjti és visszatartja a csapadékot, majd a telítődést követően, fokozatosan és egyenletesen adja le a vizet (Satterlund és Adams, 1991). Tél végét követően hasonló, bár az olvadással időben gyorsan csökkenő, majd megszűnő vízvisszatartó szerepe van a hótakarónak is. A felszíni csapadék tározódása a lefolyás megindulását kisebb-nagyobb mértékben késlelteti. A késleltetés mértéke függ a terepadottságoktól, a lejtéstől, a felszín érdességétől, erdőkben az avartakaró vastagságától. Vastag avartakaró vízleadása, adott csapadékot követően, akár napokig, sőt hetekig is eltarthat. Az ideiglenesen tározódó víz egy része elpárolog, tovább csökkentve a csapadék lefolyást adó hányadát. A felszínt elérő csapadéknak a beszivárgással és a lefolyás megindulása előtt bekövetkező párolgással csökkentett hányada a lefolyásképző csapadék. Amikor a felszín mikromélyedései megtelnek, megindul a csapadék terep esését (a lejtőt) követő, lepelszerű mozgása. Már a terepi mozgásnak ebben a kezdeti szakaszában megkezdődik a lefolyó víz előbb kisebb mértékű, majd egyre fokozódó mértékű koncentrálódása részben a terep egyenetlenségeiből adódóan meglévő vízvájatokban, részben a mozgó és koncentrálódó víz energiája által alakított vájatokbán. A víz terepi, lejtő oldali mozgása mindaddig tart, amíg az valamilyen kifejezett, állandó vízmosásba vagy vízfolyásmederbe nem kerül. A továbbiakban a víz a mederben mozog (V. Nagy, 1979). A mederben mozgó vizet meder(beli) lefolyásnak nevezhetjük. A felszín alá beszivárgó csapadék a kapilláris pórusteret telítve növeli a talaj nedvességtartalmát. A beszivárgó csapadék más része a gravitációs pórusokban mozogva leszivárog a talajvízig és a talajvízbe érve követi annak terep alatti mozgását. A talajvízig felszín alatt eljutó csapadék képezi a felszín alatti lefolyást. Adott esetben, különösen a nagyobb pórusokkal a felszín közelében átszőtt talajok felső rétegében is megindulhat a beszivárgó, de a talajvízig el nem jutó csapadék lejtő irányú mozgása. Ezt a lefolyást - megkülönböztetésül mind a felszíni, mind a talajvízhez kapcsolódó felszín alatti lefolyástól — hipodermikus lefolyásnak vagy interflow-nak is nevezik. A felszín alatti lefolyás meghatározott körülmények között ismét felszínre bukkanhat esetenként még a terep nagyobb mélyedéseiben, de többnyire a terepbe kellő mélységig bevágódó vízfolyásmedrekben. 39
