Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
A kapilláris pórusok telítődése következtében az így telített rétegekben a szorpciós és kapilláris erők hatása a vízfelvétel szempontjából megszűnik, és a víz mozgásának fenntartásában csak a gravitáció érvényesül. A kapilláris átnedvesedés következtében mind nagyobb rétegben szűnik meg a szorpciós és kapilláris erők hatása és mindinkább, kellően hosszan tartó folyamat esetén szinte kizárólagosan, a gravitáció határozza meg a beszivárgás sebességét. A szorpciós és kapilláris erők szerepe a beszivárgás kezdetén a legnagyobb. Amikor a beszivárgást kizárólag a gravitáció tartja fenn, sebességét a gravitációs pórusok áteresztőképessége szabja meg. A beszivárgásnak ebben a szakaszában a beszivárgás intenzitása állandósul. A gravitációs pórusok áteresztőképességét a talajok szivárgási tényezőjével jellemzik. Ennek értéke talajtípusonként jelentősen változik (3. táblázat). 3. táblázat. A talajok szivárgási tényezője Talaj Szivárgási tényező cm/s Talaj Szivárgási tényező cm/s Talaj Szivárgási tényező cm/s Agyag 10 7 iszap o Ui o h omok ícrMoHomokos agyag 10 7-10 7 tőzeg o k o d urva homok 10 2—10 “' Agyagos homok 10“5—10-3 finom homok 10“4— 1 o3 kavics homok KT1—3-10-* A kapilláris pórusok viszonylag gyors és mind nagyobb mélységben való telítődése és ezzel együtt a beszivárgással szembeni ellenállás gyors növekedése következtében a beszivárgás intenzitása időben csökken. Különösen gyors a csökkenés száraz talajokon a beszivárgás kezdeti szakaszában. A beszivárgás intenzitásának időbeli alakulását az ún. beszivárgási görbék írják le (5. ábra) és mm/min vagy mm/h mértékegységben fejezik ki. A beszivárgási görbe terepi méréssel határozható meg. Méréskor egy megfelelően körülhatárolt, néhány négyzetméteres felületre esőztető berendezéssel folyamatosan egyenletes intenzitású esőt szórnak. Az öntözött felületről a természetes terepesést követően lefolyó vizet a legmélyebb kifolyási szelvényben vezetik ki, folyamatosan mérve a távozó vizet. Az esőztetéssel adott időpontig kiadagolt és a távozó vízmeny- nyiség különbözete az adott időpontig a talajba szivárgó vízmennyiséggel egyenlő. A felszínen távozó víz folyamatos mérésével előállítható a beszivárgó vízmennyiség időbeli alakulásának görbéje, amelynek idő szerinti differenciagörbéje a beszivárgás intenzitásának időbeli változását megadó beszivárgási görbe (Kontur et ah, 1993). A beszivárgási görbe talajtípusonként eltérő. A beszivárgási görbék matematikai leírására számos képletet állítottak fel. Az egyik legelterjedtebben használt Horton-képlet / = /min + (/min ~ /max )e " ( 14) 37
