Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
egy növényi tényezőben fejezik ki, amely maga is időben változó. A növényi tényező és annak időbeli alakulása egyes vizsgálatok szerint jó kapcsolatba hozható a levél- felület-indexszel (.Petrasovits, 1988). A levélfelület jelenti ugyanis a növény legfontosabb, esetenként kizárólagosan párologtató felületét. A levélfeliilet-index (LAI) az 1 m2 talaj felületre (tenyészterületre) jutó egyszeres, ugyancsak négyzetméterben kifejezett levélfelület. A levélfelület, illetve a levélfelti- let-index - egyebek mellett - függ a növényfajtól és -fajtától, valamint a fejlődési szakasztól. Értéke az egyes növényekre általában 0,5 és 12 nr/m2 között változik. Az evapotranszspiráció számítására szolgáló számos képlet közül a párolgás és a párologtatás tényleges folyamatát talán leginkább közelítő LE = [sR + pcp(es - ea)/ra]s + y( 1 + rt./ra)~' (13) Penman-Monteith-képletet (Petrasovits, 1988) mutatjuk be. A képletben: R — a sugárzási egyenleg; e, és e„ = a telítettségi és a tényleges páranyomás, mm; rc és ra = a növényi és az aerodinamikai ellenállás; p, cv és y = a levegő sűrűsége, a levegő fajlagos hője és a pszichrometrikus állandó; x = a telítési vízgőznyomás változása a hőmérséklettel összefüggésben. Intercepció A lehulló csapadék egy részét a növénytakaró felfogja. Ez az intercepció, amelyen belül megkülönböztetnek potenciális és ún. gyakorlati intcrcepciót (Petrasovits, 1989). A potenciális intercepció az a csapadékmennyiség, amelyet a növényzet szélmentes időben maximálisan képes visszatartani és átmenetileg tározni. A visszatartott esőcsapadék vékony rétegben, mintegy filmszerűen tapad a levélfelületre. A növényzet csapadék visszatartó és tározóképessége növényi adottság, növényenként és a növény fejlődési szakaszát követően változó. Az intercepció szoros összefüggést mutat a levélfelület nagyságával. Ez utóbbi a levélfelület-indexszel jellemezhető. A levélfelület-index változásának megfelelően a potenciális intercepció mintegy 0,3 és 9 mm között változik. Legkisebb a potenciális tározóképessége a lágyszárú növényeknél, majd ezt követik a bokros és cserjés növények, a lombhullató fák, végül a legnagyobb a tűlevelű fáké (Satterlund és Adams, 1993). Szántóföldi növényeink közül a sűrű vetésű, nagy levélfelületű növények intercepciója számottevő. A fák levélzete által visszatartott csapadék nagysága jól követi az évszakok változását. Lombhullató fák intercepciója télen minimálisra csökken, ezzel szemben a tűlevelű fák télen is jelentős hócsapadékot képesek visz- szatartani. A növényekkel felfogott csapadék egy része a légmozgások következtében vagy a növények szárán vagy a fák törzsén lecsurogva eljut a talaj felületig, ezért a tényleges, gyakorlati intercepció kisebb mint a potenciális intercepció. 35
