Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az állattartás vízfelhasználása és a hígtrágya hasznosítása

állatlétszám drasztikus csökkenése révén - a becslések szerint legalább a felére esett vissza. Az említett mennyiségből az 1968 óta létesült szakosított állattartó telepek vízfogyasztása évente 35-40 millió köbmétert tett ki, és ezeken a telepeken kb. ugyanennyi hígtrágya keletkezett.

Az állattartás vízigényét az állatok ivóvíz-szükséglete, valamint a különböző tartástechnológiákban jelentkező technológiaivíz-szükséglet együttesen határozza meg. Az almozásos tartásban gyakorlatilag csak az itatóvíz-szükséglet, valamint a tűzoltó víz mennyiségéről való gondoskodás merül föl. Almozás nélküli tartásban, ahol a trágyát vízzel távolítják el az istállókból, az előzőek mellett jelentős a technoló- giaivíz-szükséglet.

A nagyüzemi állattartó telepek vízigényére vonatkozóan azokra az adatokra támaszkodhatunk, amelyeket a nagyobb tervezővállalatok - a kutatóintézetekkel közösen - kialakítottak, és amelyeket ágazati műszaki irányelvekben, illetve vállalati tervezési segédletekben foglaltak össze az 1970-es években. A legfontosabb állatfajok fiziológiai és technológiai vízigényét irodalmi adatok alapján (VITUKI, 1978/a) a 39. táblázat mutatja. Az adatok - megfelelő adaptálással - az új állattartó létesítmények tervezéséhez alapadatként fölhasználhatók. A tűzoltóvíz igényt ezek az adatok nem tartalmazzák, azt külön kell meghatározni.

A vízmennyiség mellett az itatóvízzel szemben minőségi igények is fölmerülnek. Az állattartó telepek használt víz minőség szerint elvileg három csoportba sorolhatók:- az emberi ivóvízzel azonos minőségű és az élelmiszer-termelési folyamatokban is használt víz, amit pl. a szociális létesítmények mosdóiban, a fejőházban, a tejházban, a vágóhídon, a keltetőben, a tojástárolókban használnak;- az állatok itatóvizeként és az istállók, valamint az állatszállító járművek tisztogatására és fertőtlenítésére használt víz, aminek azért kell itatóvíz minőségűnek lennie, mert az állatok nyalogatják a tisztítandó felületeket;- a trágyacsatornák öblítésére, valamint tűzoltásra használt víz.

Ezek közül az emberi ivóvíz minőségének követelményeit szabvány határozza meg. Az állatok itatására szolgáló víz 4 minőségi osztályba sorolható:- az itatásra alkalmas,- az itatásra feltételesen (jobb híján) alkalmas,- az aggályos és- az itatásra alkalmatlan minőségű vizekre.

Az itatásra alkalmatlan víz, amely élő kórokozót vagy kifejezetten mérgező, esetleg radioaktív anyagot tartalmaz, nem itatható! A fertőzött víz felhasználhatóságát fertőtlenítés után, a mérgező vagy radioaktív anyagot tartalmazó vizet dekon- taminálás után - ha egyáltalán ez lehetséges - kell újra megvizsgálni és minősíteni.

Aggályos kategóriába akkor sorolják a vizet, ha benne viszonylag kevésbé mérgező vegyi anyag (pl. hasmenést okozó magnézium-szulfát, vagy nitrát) található, vagy friss bélsár eredetű colifertőzöttség mutatható ki. Ilyen víz nyerhető rendszerint a hagyományos telepek és a legelők ásott kútjaiból, amelyekből régebben megbetegedés nélkül ittak az állatok, de egyrészt a minőségük akkor még nem volt olyan rossz mint manapság, másrészt az állatok természetes ellenálló képessége nagyobb volt, harmadsorban a szakosított állattartó telepeken ilyen minőségű víz itatóvízként - a nagy értékű és kevésbé ellenálló állatállomány védelme érdekében - nem engedélyezhető.

329