Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Thyll: A tógazdasági haltenyésztés
A teleltetök az őszi lehalászást követően értékesítésre nem kerülő halak téli tárolására szolgálnak. Általában bevágásban épülnek 12x25 m vagy 20x50 m mérettel. Vízmélységük 1,6-1,8 m. A tárolható halmennyiség tenyészhalból 5-8 kg/m2, étkezési halból 10-15 kg/m2. A raktározótavak az előbbinél nagyobb méretű, hosszabb ideig tartó tárolásra alkalmas tavak. Területük 0,2-10 ha, a minimális vízmélység 1,5 m. A tárolható halmennyiség: tenyészhalból 2-3 kg/m2, étkezési halból 7-10 kg/m2. Az anyatartó tavak 0,5-1,0 ha temletűek és - az ívási idő kivételével - ezekben tárolják az anyaállományt. A tógazdasági haltenyésztés földművei, műtárgyai A tógazdasági haltenyésztés műszaki létesítményei közül a szakszerű, az igényeknek megfelelő üzemeltetés szempontjából a földművek és a műtárgyak a legfontosabbak. A körtöltéses tórendszerek földműveinek körébe tartoznak- a csatornák (táp-, illetve lecsapoló),- a töltések és- a halágyak. A tavakat a magas vezetésű, rendszerint trapéz szelvényű tápcsatornák segítségével töltik fel, illetve pótolják vizüket. Méretük a tavak összterületétől, illetve a feltöltési időtől függ. A gravitációs feltöltés céljából követelmény, hogy üzemi vízszintjük a tavak vízszintjénél magasabb legyen. A lecsapolócsatornák a tavak lehalászást megelőző, vagy egyéb célú víztelenítését szolgálják. A funkciójukból adódóan mély vezetésű, trapéz szelvényű csatornák. A gravitációs lecsapolás céljából követelmény, hogy fenékszintjük 0,5-0,6 m-rel a lecsapolózsilip küszöbmagassága alatt legyen. A töltések a tavakat határolják, és a szükséges vízoszlop tartását segítik. Korona- szélességük minimálisan 2,0 m, töltéskoronán ugyanis lehetővé kell tenni a közlekedést. Az üzemi vízszint fölött minimálisan 0,5 m biztonsági magasság szükséges. A víz felőli oldalon padka kialakítása indokolt. A rézsűhajlás a víz felőli oldalon az üzemi vízszint alatt 1:4-1:8, az üzemi vízszint fölött, illetve az ellenkező oldalon 1:1,5-1:3. Fontos követelmény a vízzáróság, ezért ha a töltés nem vízzáró talajból készül, a szivárgási veszteség elkerülése vagy csökkentése céljából vízzáró agyagmagot kell a töltéstestbe beépíteni. A töltés rézsűjének a hullámverés-elhabolás elleni védelméről nádtelepítéssel (3-8 m széles nádsáv), gyepesítéssel, esetleg kő- vagy betonburkolattal, illetve ideiglenes, az árvízvédelmi töltéseken alkalmazott módszerekkel kell gondoskodni. A töltésen esetleg átszivárgó víz rendezett elvezetésére a töltés mentén szivárgóárkot kell építeni. A halágy a tavak lehalászásához szükséges földmű. Belső és külső halágy alakítható ki. A belső halágy a lecsapolózsilip előtt kialakított földmedence, amelyben a lecsapoláskor a halak összegyűlnek, elősegítve a lehalászást. A tófenék mélyedéseit 324
