Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
1. A hidrológia és a hidraulika alapjai - Hidrológiai alapismeretek
határértéke, amely alatt az olvadó hóié teljes egészében a hótakaróban marad, s amelynek nagysága 0,22-0,25 g/cm\ és van egy felső határértéke - ez 0,35-0,40 g/cm1 —, amikor feltétlenül megindul a hóié elszivárgása. A párolgás A párolgás fizikai folyamat, amikor a víztér cseppfolyós halmazállapotú részecskéi kilépnek a folyadéktérből és gáznemű állapotban belépnek a folyadékteret környező légtérbe. A párolgás a vízteret és a légteret elhatároló felületen — a vízfelszínen - keresztül megy végbe. A víz molekuláris szerkezetű, molekulái állandó és rendszertelen mozgásban vannak. A mozgási sebesség a víz hőmérsékletétől függ, amelynek növekedésével a molekulák mozgási energiája is megnövekszik. Ezzel együtt mind több molekula képes leküzdeni a molekuláris vonzerőt, illetve a folyadék fölötti gőz nyomását és vízgőz (pára) formájában átlépni a légtérbe (Szesztay, 1963). A folyadéktérből kilépő vízgőz egy idő után telíti a vízfelszín fölötti, kezdetben csupán vékony réteget. A telített légrétegből a vízgőz a fölötte levő rétegekbe légmozgás hiányában a molekuláris, légmozgások esetén a turbulens diffúzió révén távozik, s ezáltal lehetővé teszi további vízmolekulák kilépését a víztérből. A turbulens diffúzió sebessége függ a felszín közeli légmozgás sebességétől, amelynek növekedésével növekszik a párolgás intenzitása. A párolgást fenntartó erő tehát a telítettségi hiányból fakadó szívóerő. amelynek nagysága - vízoszlopban kifejezve - néhány ezer métert is elérhet (Koopmans és van der Molen, 1991). A légtér - a párafelvevő alrendszer - által maximálisan felvehető páramennyiség a potenciális párolgás. Ennek nagysága függ a légtér állapotától, elsősorban a hőmérsékletétől, a telítettségi hiánytól és a szélsebességtől. A telítettségi hiány az adott hőmérséklethez tartozó telítettségi gőznyomás és az adott hőmérsékletnél ténylegesen észlelt gőznyomás különbözete. Mivel a potenciális párolgást meghatározó meteorológiai tényezők időben változóak, maga a potenciális párolgás is időben változó. A tényleges párolgás nagysága - amely soha sem nagyobb mint a potenciális párolgás - függ a páraleadó alrendszerben rendelkezésre álló vízmennyiségtől, valamint a páraleadó alrendszer párolgással szemben kifejtett ellenállásának nagyságától. Ha a páraleadó alrendszer vízkészlete a légtér által felvehető páramennyiséget tekintve korlátlan, továbbá a párolgást fenntartó erők a légtér párahiányának mértékéig maradéktalanul képesek legyőzni a párolgással szemben a páraleadó rendszerben fellépő ellenállást, a tényleges párolgás azonos a potenciális párolgással, ellenkező esetben kisebb annál. A természetben a tényleges párolgás többnyire csak a szabad vízfelületeken egyezik meg a potenciális párolgással, talajokon csak abban a viszonylag ritka esetben, ha az a felszínig telített. A természetben lejátszódó párolgási folyamatokban a páraleadó alrendszer szerint megkülönböztetik a szabad vízfelület párolgását, a talajok párolgását (evaporáció), a növényzettel fedett felületek párolgását (evapotranszspiráció), továbbá a növényeken felfogott csapadék párolgását (intercepció). Az evapotranszspiráció a növényzet pá31
