Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)

4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés

- az öntözéses vetésforgók alkalmazása;- sűrűbb - nagyobb egyedszámú - növényállomány vetése;- a termesztett növények fokozottabb és gondosabb tápanyagellátása;- fokozottabb védekezés a gyomosodás ellen;- a gondos talajművelés;- kellő felkészülés a várhatóan nagyobb termések betakarítására, szállítására, tárolására és feldolgozására, mind az eszközök, mind a jobb munkaszervezés terén.

Általában úgy fogalmazhatunk, hogy a jól kiválasztott öntözéstechnikának kifogástalan agrotechnikával kell párosulnia ahhoz, hogy a gazdálkodás - és azon belül az öntözés - hatékonysága a legjobb legyen. Ez másképpen azt jelenti, hogy a rendszeres öntözés lehetőségének megteremtésével adott területen megnövelt agro-hidro- potenciálnak (AHP), vagyis a terület jobb vízigény-kielégítő képességének találkoznia kell a terület agro-ökológiai potenciálját (AÖP) befolyásoló egyéb tényezők optimalizálásával is ahhoz, hogy a növények biológiai adottságai tartósan és maximálisan kihasználhatók legyenek.

Bármilyen módszerrel kívánjuk kielégíteni a növények vízigényét, az öntözés egyik kulcskérdése az, hogy miként tudjuk legracionálisabban kijuttatni a szükséges vízmennyiséget, vagyis ott, akkor és annyi vizet kiadagolni, amennyire a növénynek éppen szüksége van, de nem többet (hiszen a fel nem használt többletből csak a veszteségek nőnek, ami nemcsak gazdaságilag káros, hanem környezeti szempontból is kedvezőtlen lehet). Ennek valóra váltását segíti az ökológiai elven alapuló, a növények igényéből és az öntözendő terület adottságaiból kiinduló öntözésirányítás. Az eme kidolgozott többféle számítógépes módszer közös jellemzője az, hogy a növények vízigénye, illetve öntözővíz-igénye alapján, az azt befolyásoló tényezők figyelembevételével alakítanak ki olyan szimulációs programot, amelynek segítségével folyamatosan meghatározható az öntözés helye, ideje és vízadagja, ami az aktuális öntözések végrehajtásának alapját képezi.

Az ökológiai öntözésirányítást szolgáló program állandó és változó adatok fel- használására épül. Állandó adatként használja az öntözőtelep (vagy fürt) vízszolgáltató képességét (1/s-ban vagy m3/órá-ban megadva), a terület talajának jellemzőit, valamint a tábla (táblák) alakját és méreteit feltüntető helyszínrajzot. Változó adatként évente egyszer az előző téli csapadékösszeg (mm), a vetésszerkezet, valamint a növények kelési, illetve ültetési időpontját, tíznaponként a helyben mért csapadék és a kiöntözött öntözővíz-mennyiség (mm) adatait kezeli. Az adott területre jellemző meteorológiai adatokat a legközelebbi meteorológiai állomásról szerzi be, a növények fejlődésének megfelelő vízfogyasztási alapadatokat a régebben elvégzett kísérletek eredményei alapján veszi figyelembe. A szimulációs program az ismertetett adatok alapján folyamatosan számítja és tíznaponként megadja

• a táblánként és növényenként fölmerülő öntözővíz-igény (mm), valamint

• a napi vízfelhasználás (mm/nap) értékét, amit az öntözés irányítását végző szakember napi döntéseihez felhasználhat, továbbá havonta értékeli az adott öntözőkapacitás ökológiai elvű kihasználtságát.

A számítástechnikai modell dinamikus vízmérleg-programja úgy működik, hogy- kiszámítja a növényállomány napi vízfogyasztását (mm);- ezt levonja a számításba vett talajréteg talajnedvesség-készletéből (mm);

315