Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
lelő működéséről, be kell állítani a nyomásszabályozókat, valamint a műtrágyaadagolót (ha van ilyen), és szúrópróbaszemen ellenőrizni kell a vízkiadagolás menynyi ségét és egyenletességét a telep különböző pontjain. A berendezések üzemeltetése közben a legfontosabb a szűrök működésének ellenőrzése, valamint a csővezeték - vagy a vezeték egy-egy szakaszának - időnkénti tisztító jellegű öblítése. A csővezetékben felgyülemlett lerakódások eltávolítása céljából szükség lehet a vezeték savazására is, amihez enyhe savoldat (0,7-1,0%-os töménységű sósav, hangyasav, foszforsav vagy salétromsav oldat) használható úgy, hogy a csővezetéket feltöltjük a savoldattal, majd 24 óráig állni hagyjuk. Másnap újabb savfeltöltés után kb. 30 percig tiszta vízzel öblítjük a csővezetéket oly módon, hogy a legtávolabbi csepegtetőcsőtől indulva a csövek végeit 10-15 másodpercre megnyitjuk, ezáltal a levált szennyeződések a vezetékből eltávozhatnak. A savazásos csőtisztítást a hosszabb öntözési szünetek, vagy a tenyészidő végén való leállás előtt célszerű elvégezni, mert a cső falára rászáradó lerakódások az újraindításkor leválva a vízkiadagoló elemek dugulását okozhatják. A különböző öntözési módokat vethetjük össze és értékelhetjük több kritérium vizsgálata és elemzése alapján. Ezen közül az egyik legfontosabb szempont az öntözés minősége, amit a vízszétosztás egyöntetűségével, homogenitásával fejezhetünk ki. Ebből a szempontból nagy különbség lehet az egyes öntözési módok és változataik között, különösen esőszerű öntözéskor, ahol a szél a benedvesítés jelentős heterogenitását okozhatja. Az esőztető öntözés a szórófejek kialakításakor alkalmazott legkorszerűbb technikai megoldásokkal, valamint a szélcsendes időben való öntözéssel tehető egyenletessé. Értékeléskor elemezni kell, hogy a különböző öntözési módok mekkora termőterület-veszteséggel járnak. A legtöbb öntözési mód alkalmazásakor az öntözőberendezés, vagy az öntözőtelep kialakítása közben - különösen a vízszolgáltató és vízszállító berendezések elhelyezése miatt - kisebb-nagyobb területveszteség keletkezik, ami felületi öntözéskor gyakran 10%-os is lehet. Az esőszerű öntözéskor ez a veszteség 2-4% között mozoghat, míg csepegtető öntözéskor az 1%-ot sem éri el, nem beszélve a felszín alatti öntözésekről, ahol gyakorlatilag nincs termőterület-veszteség. A harmadik kritérium az, hogy az öntözés mennyire kíméli a környezetet, különösen a talajt és annak szerkezetét. Az árasztó öntözés pl. erősen rombolja, szétisza- polja a talaj szerkezetét, a sók kimosása révén azonban jótékony hatású. Esőszerű öntözéskor a cseppek túl nagy energiatartalma szintén rombolhatja a talajszemcséket, de károsíthatja a növényeket is. Csepegtető öntözéskor hátrányos lehet, hogy a víz mindig ugyanazon ponton csepeg a talajra, ami a talaj sóforgalmában és a gyökérzet elhelyezkedésében is kedvezőtlen jelenségek kialakulásához vezethet. Ezek elkerülhetők, ha időnként elmozdítják vagy áthelyezik a csepegtetőtesteket, vagy a sók kimosása céljából nagyobb vízadaggal öntöznek. Fontos szempont az is, hogy mekkora a kiadagoláskor bekövetkező vízveszteség. A kiadagolt vízmennyiséghez képest felületi öntözéskor nem jelentős a párolgási veszteség, annál nagyobb arányú viszont az elfolyásból és a szivárgásból adódó vízveszteség. Árasztó és a csörgedeztető öntözéskor különösen a felszínen elfolyó csurga- lélcvíz mennyisége lehet jelentős, de előfordulhat rosszul végrehajtott barázdás öntö313
