Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
• Rövid barázda (60-120 m). Kialakítására nagyobb esésű terepen kerülhet sor, ahol a víz a barázdában vezethető csörgedeztetve és árasztva is. • Hosszú barázda (300-500 m). Egyenletes lejtésű és kis esésű terepen alkalmazható. A víz adagolása nagy gondosságot igényel, hogy a beáztatás egyenletes legyen. • Nyílt barázda. Mindkét végén nyitott, rendszerint csörgedeztető barázdaként üzemel. Gondos vízadagolást igényel, hogy a barázda végén ne keletkezzék csurgalékvíz. • Zárt barázda. A barázdát meghatározott hosszúságban lezárják, árasztott barázdaként alkalmazzák, a víz túlnyomó része álló helyzetben szivárog be a talajba. A zárt vezetékes felületi öntözéshez részint merev falú csöveket, de leginkább puha falú tömlőket használnak. A területen kialakított barázdákat vagy sávokat az elosztó- vezetékként használt és adagolónyílásokkal ellátott csövekből, illetve tömlőkből közvetlenül látják el vízzel. Ha a terepviszonyok azt lehetővé teszik, közvetlenül a tömlőből is, barázda vagy sáv nélkül is öntözhetnek. Az adagolónyílások távolsága és átmérője az adagolni kívánt vízhozamtól függ. Az öntözés befejeztével a tömlő és a cső egyaránt áttelepíthető. Az öntözőgépes felületi öntözéshez gyakorlatilag olyan konzolos berendezést használnak, amely az öntözendő területen halad, és az onnan a talaj felszínére lógó vékony műanyag csövek vezetik a vizet a talaj felszínére, ahol az a felületen szétoszolva szivárog a talajba. A konzolos berendezés ugyanúgy látható el vízzel, mint a területen mozgó esőztető öntözőberendezéseké (felszíni csatornából vagy hidránsok- ról, flexibilis csőkapcsolással). Az esőszerű öntözés Az esőszerű öntözés azt valósítja meg, ami az ember régi álma volt: az öntözővizet az esőhöz hasonló módon, a levegőbe porlasztva juttatja el a növényekhez, illetve a talajra. A módszer kifejlesztését a századunkban rohamosan fejlődő technika tette lehetővé. Elterjedését pedig alapvetően az segítette, hogy az öntözés terén is csökkenteni kívánták a kézi munkaerő felhasználását, növelni az emberi munka termelékenységét és általában a teljesítményeket, a munka és a vízkiadagolás hatékonyságát. Egyre inkább megfogalmazódtak olyan különleges termesztői igények is, amelyek a felületi öntözéssel nem voltak kielégíthetők (pl. fagyvédelem, párásítás, kelesztő öntözések). A gépi működtetés lehetősége teret engedett az öntözés automatizálását célzó fejlesztő tevékenységnek is, amelynek eredményeit más öntözési módok is felhasználják. Az esőszem öntözés minden berendezésére jellemző, hogy a szükséges vízhozamot és nyomást szolgáltató szivattyúból (szivattyútelepből, nyomásközpontból), a vizet szállító, nyomás alatt álló csővezetékből (fő- és számyvezeték, hidrásokkal), valamint a vizet a növényállományra juttató öntözőelemből, a szórófejből tevődik össze. Az esőztető öntözőberendezésekhez más, kiegészítő szerelvények (pl. szűrők, nyomásszabályozók, keverő- és adagolótartályok) is csatlakozhatnak, de alapfelépítése és a működési elve mindegyiknek azonos. 305
