Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
Csemetekertek és faállományok öntözése Az öntözés általában az a tevékenység, amellyel a talaj természetes vízkészletét a tenyészteni kívánt növény vízigényének megfelelően mesterséges úton kiegészítjük. A vízhiány előidézésében döntő szerep jut a talaj nedvességtartamának, de ezen kívül nagymértékben befolyásolja a szél, a hőmérséklet, a besugárzott napenergia, a levegő páratartalma, a talaj fizikai minősége és az ezzel összefüggő holtvíztartalom; a növény fejlődési állapota stb. Ha tehát azt akarjuk megtudni, hogy egy-egy növény számára - fejlődésének különböző szakaszában mennyi víz hiányzik, hogy azt öntözéssel pótolhassuk, az imént felsorolt tényezőket mind meg kell vizsgálnunk. Egy növényzettel borított terület vízszükséglete, ha a víz ott állandóan megfelelő mennyiségben lenne jelen, alapjában véve annyi, amennyit a talajfelszín és a növényzet együttesen elpárologtat. Csemetekerti körülmények között, mivel a talajban nincs korlátlan mennyiségben víz, a párologtatás mértékét elsősorban a talaj nedvességkészlete és vízmegtartó képessége határozza meg. Hatással vannak rá a talajfelszín adottságai, a talajt borító növényzet fejlődésbeli állapota, sűrűsége, magassága, párologtató felülete, és végül az időjárás is. Az időjárás adja a napsugárzással az elpárologtatáshoz szükséges energiát, míg a vízpárát befogadó közegnek, a levegőnek az állapotváltozásai gyorsítják vagy lassítják a párolgást. Ha mindezeket a tényezőket figyelembe akarnánk venni a csemetekerti öntözéshez, akkor a csemetekert-vezető csak nehezen tudná feladatát jól végrehajtani. Ezért a következőkben csak a végső hatásra, a talaj víztartalmára és a növény vízigényére koncentrálunk. A csemetekerti öntözés témaköre három részre osztható:- az öntözés vízmennyiségének kiszámítására a talaj nedvességállapotától függően,- ugyanaz a növény vízigényétől függően,- a tervezés szempontjából az egész csemetekert maximális és egész évi vízigényének a kiszámítására. A talaj fontosabb hidrológiai állandói. Azt a vízmennyiséget, amit a természetes állapotú talaj a gravitációs erővel szemben vissza tud tartani, a talaj természetes (vagy szabadföldi) minimális vízkapacitásának nevezzük. Jele: VKmin. Az öntözésnek az a célja, hogy a talaj pillanatnyi nedvességállapotától függően annyi vizet juttassunk a talajra, amennyi azt beszivárgás után a VKmm értékig feltölti. A talaj nedvességének azt a részét, amit a növények hasznosítani tudnak, hasznos (vagy felvehető vagy diszponibilis) víznek nevezzük. Jele: HV. A hasznos víztartalom értékét a természetes vízkapacitás és a víztartalom különbsége adja. Azt a vizet, amit a növények már nem tudnak hasznosítani, holt víztartalomnak hívjuk. Jele: HOV. Az öntözést meg kell kezdeni, mielőtt a talaj víztartalma lecsökkenne a holt víztartalom értékére (31. táblázat). Az öntözéssel pótlandó vízhiány megállapításához bolygatatlan talajmintát kell venni 10 cm-es rétegenként. Meg kell állapítani a talaj térfogattömegét és a VK értékét tömegszázalékban. Ezt elegendő évente egyszer, tavasszal elvégezni. A vizsgálatokat olyan mélységig végezzük, amilyen mélységig a 291
