Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
k, = a nyári hőségnapok számát, kp = a csapadékszegény időszak hosszát, k^. = a talajvízmélység sokéves átlaghoz viszonyított arányátjelző szorzótényezők. A PAI értékeinek sokéves átlaga az Alföldön 5,1, aszályos években 6,0-7,0 közötti, erősen aszályos években 7,0-9,0 közötti. A Pálfai-féle aszályossági index országos átlagának alakulását és az aszállyal sújtott területek nagyságának változását hazánk területén 1980 és 1993 között mutatja a 24. táblázat.. 24. táblázat. Az aszályossági index és az aszállyal sú jtott területek nagyságának változása Magyarországon (VITUKI, 1994) ahol: Év Az aszályossági index (PAI) országos átlaga Az aszállyal érintett terület nagysága °C/100 mm knr az összterület %-ában 1980 3,0— 1981 4,2— 1982 4,0 4500 5 1983 6,5 48 000 52 1984 5,0 33 000 35 1985 4,5 6000 6 1986 5,4 21000 23 1987 5,0 19 000 20 1988 5,6 42 000 45 1989 4,0 9500 10 1990 8,8 85 000 91 1991 4,1— 1992 9,9 92 000 99 1993 9,0 78 000 84 Növénytermesztési szempontból az aszályos helyzet számszerűsítésére - amint erre már korábban utaltunk - a vízigénykielégítő-képesség, vagyis az agrohidro-potenciál (AHP) alapján meghatározott vízstresszes napok száma szerint van lehetőség {Petrasovits, 1989). Az agrohidro-potenciál adott termőhely, adott növényre vonatkoztatott vízigénykielégítő képessége, vagyis a vízfogyasztás (VJ és a vízigény (VJ hányadosa: V f AHP — — 0,1 — 1,0 . (113) 275
