Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
4. Mezőgazdasági vízhasznosítás - Az öntözés
Vannak a talaj tápanyagháztartását, valamint a talajvédelmet szolgáló különleges öntözések is. A trágyázó-, vagy táplálóöntözések célja a vízzel együtt növényi táplálóanyagok, illetve trágyaszerek kijuttatása a növényzetre és/vagy a talajba. Agrotechnikai szempontból ide tartoznak pl. a hígtrágyával, vagy a szennyvízzel való öntözések, és mindazok az öntözések is, amelyek az öntözővízhez kevert és abban oldott műtrágyákat juttatnak a növénytermesztési térbe. Talajjavító öntözéssel egyrészt talajjavító anyagok juttathatók ki az öntözött területre, másrészt a növény fejlődése vagy a talaj minősége szempontjából káros anyagokat (pl. káros sókat) lehet kimosni a gyökérzónából és elvezetni a területről. Talajvédő, homoklefogó öntözés alkalmazható a szélerózió megfékezésére olyan esetben, ha a talaj felszíne erősen kiszárad és fennáll a veszélye annak, hogy a szél a felszíni réteget - esetleg a már elvetett maggal és a kiadott kemikáliákkal együtt - könnyen elszállítaná. A talajszemcsék egymáshoz tapasztása céljából kis adagú, 5 mm körüli csapadékot kijuttató öntözéssel érhetünk célt. A különleges öntözések alkalmazásához nagy felkészültség, gondos előkészítés és megbízhatóan üzemeltethető berendezések szükségesek, mert enélkül nagyobb kár okozható, mint amekkora hasznot remélünk a megvalósításuktól. A fagyvédő öntözéskor beálló, akár rövid idejű üzemzavar vagy az egyenlőtlen permeteloszlás pl. a kivédeni szándékozott kárnál nagyobb kiesést okozhat. Növényvédő öntözéskor az egyenlőtlen vízadagolás a növényvédő szer koncentrációjának olyan eltolódásait okozhatja, ami a terület egy részén a beavatkozás hatástalanságához, a másik részén mérgező hatás kialakulásához vezethet. A szennyvíz- és hígtrágya-öntözések alkalmával különös figyelmet kell fordítani az egészségügyi és egyéb speciális követelmények betartására. Mindezek miatt a szakszerű tervezés és a körültekintő alkalmazás fontosságára ilyen esetekben külön is föl kell hívni a figyelmet. A vízhiányos helyzetek kialakulása - a temiészetes csapadék és a talajban tárolt nedvesség mindenkori alakulásától függően - mindennapos jelenség, és a növény- termesztésnek nap mind nap szembe kell néznie a vízhiány pótlásának lehetőségeivel és megoldási módjával. Ezt szolgálja az agrotechnika mindazon beavatkozása, amely - különösen a talajművelésen keresztül - a lehullott csapadék minél nagyobb részének helyben tartására, talajba juttatására és ottani megőrzésére irányul, de ezt célozza a hiányzó csapadék öntözés révén való pótlása is. Rövidebb vízhiányos időszakokat a növényzet nagyobb károsodások nélkül átvészelhet, elsősorban a talajban rendelkezésre álló víztartalom (nedvességkészlet) nagyobb mértékű igénybevétele által. Hosszabb száraz időszak azonban már megzavarhatja a növények folyamatos vízellátását, ezáltal a bennük végbemenő fiziológiai folyamatokat is. Ezek a zavarok maradandó, majd vissza nem fordítható károsodásokhoz vezethetnek a növény növekedésében, fejlődésében és a termés kialakulásában egyaránt. A vízhiányos helyzetek szélsőséges esetének tekintjük az aszályt, amelynek káros hatásai a természet és a társadalom egészére kihatnak, miközben lokálisan katasztrofális méretűek is lehetnek. Az aszály az előző századokban tömeges állatelhullást, éhínségeket okozott többek közt Magyarországon is, de napjainkban is a gazdaság egészét megrázó károk forrása. Kialakulásának körülményei éppúgy mint a következményei igen összetettek, sokrétűek, ezért ezek vizsgálatával is több tudomány-, illetve szakterület foglalkozik, a meteorológiától a szociológiáig. 271
