Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök hallgatók részére (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2001)
3. Vízkárelhárítás - Az árvízvédelem
Holtágak iszapjának elhelyezése és hasznosítása A folyók szabályozásakor keletkező holtágak állóvíz jellegű felszíni vizek. Nagy részüknek nincs kapcsolata vagy csak időszakos kapcsolata van - pl. árvizek alkalmával - a folyóval, amelynek valaha természetes medrét képezték. Csak néhány levágott holtágba (pl. a Körös szarvasi holtágába) táplálnak rendszeresen, bár ugyancsak időszakosan vizet, illetve folyik vízcsere, aminek következtében átmenetileg lassú vízmozgás alakul ki bennük, de általában ezekre is az állóvíz jelleg jellemző. A holtágakban - akárcsak a tavakban - jellegzetesen kialakuló folyamat a feltöltő- dés, a feliszapolódás. A fenéken képződő iszap részint a tápvizekkel, részint a partok mentén a holtágba kerülő csapadékvizekkel szállított lebegő anyagokból, elsodort talajrészecskékből, részint a vízben lezajló biológiai folyamatok eredményeként keletkező, majd elhalt biomassza leülepedő anyagából tevődik össze. Rendszerint nagy szervesanyag-tartalma miatt az iszapban anaerob jellegű bomlási folyamatok indulnak meg, amelyek a szerves anyag ásványiasodását okozzák. Jellegzetes anyagcsere alakul ki az iszap és a fölötte lévő vízréteg között, amelyben az iszapból fölszabaduló ásványi anyagok - köztük jelentős részben növényi tápanyagok - elősegítik a vízi vegetáció feldúsulását, különösen az algák elszaporodását, ami az eutrofizációs folyamatok felerősödéséhez, végül a vízminőség romlásának felgyorsulásához vezet. A holtágakban kialakuló és felgyülemlő iszap - az előzőekből következően - egyrészt nem kívánatos a holtágak vize, a víz minősége szempontjából, másrészt zömében értékes, hasznos, illetve hasznosítható komponenseket tartalmaz. Mind a finom szemcseeloszlású, nagy kolloidtartalmú szerves anyag, mind az ásványi összetevők tekintetében az ilyen iszap kitűnő trágyaanyag, ami a holtág közelében lévő mezőgazdaságilag művelt területeken (szántóföldön, erdőn, kertészetben stb.) hasznosítható. Ezért a holtágak kotrásakor kiemelt iszapot elsősorban a part menti szántóföldeken és/vagy kiskertekben célszerű elteríteni és a talajba beszántani, de alkalmas a mélyebb fekvésű területrészek feltöltésére is (elhelyezés). A frissen kotort, nagy víztartalmú, folyékony halmazállapotú iszapot hidromecha- nizációs módszerekkel, iszapszivattyúkkal és csővezetéken keresztül a legcélszerűbb eljuttatni a felhasználás (elhelyezés) helyére, ahol a már előzőleg kialakított kalitkák megtöltésével viszonylag egyenletes elosztás valósítható meg. Az iszap beszikkadása után szántással vagy tárcsázással dolgozható be a terület talajába, egyidejűleg megszüntetve a kalitkákhoz kiképzett kisméretű gátakat is. Ha erre nincs lehetőség, akkor a nagyobb méretű kalitkákból iszapdepókat kell kialakítani, ahol a holtágból kiemelt folyékony iszapot nagyobb mennyiségben, vastagabb rétegben lehet elhelyezni és kiszikkasztani, majd innen szilárd (markolható, lapátolható) halmazállapotban kitermelni és a szántásra kerülő termőföldön szétteríteni, pl. trágyaszóró gépek segítségével. Az adag az iszap szervesanyag-tartalmától függően 20-40 t/ha szárazanyag között határozható meg. Az adag meghatározásakor - az elvégzett tápanyagvizsgálatok eredményétől függően - indokolt lehet figyelembe venni az iszap, valamint a vele trágyázni kívánt növénykultúra NPK tartalmát, illetve igényét is. Az iszap felhasználását esetleg a holtágba kerülő és az iszapban felhalmozódó potenciálisan káros, szennyező anyagok befolyásolhatják. A felszíni vizeket különböző forrásokból érő 265
