Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban

3. Halfajok és halfajták tavainkban

eredményez. Előnyös, ha a fekete foltok közepes vagy kisméretűek, mert ez emeli az egyed értékét. Követelmény, hogy vörös színezet ne legyen az úszókon, de a testhez közeli kisebb vörös foltok még nem okoznak minőségromlást. Parányi fehér foltok a fejen előfordulhatnak.

> Shiro Bekko: a fekete foltok a fehér alapon szórtan helyezkednek el. Fontos, hogy a fehér szín a standardnak megfelelő legyen, de a sárgás árnyaltság a fejen növeli az egyed értékét.

>- Ki Bekko: a Bekko változat sárga alapszínnel rendelkező alváltozata, ami nagyon szép színezetet mutat. Japánban kevésbé, nyugaton és a tengerentúlon népszerű változat.

► Doitsu Bekko: bőrponty vagy tükörponty alváltozat, melynek alapkövetelménye, hogy a pikkelyzet lefutása a hátoldalon és az oldalvonalsoron szabályszerű legyen.

6) Asagi-Shusui: Ez a csoport tulajdonképpen két változatot tartalmaz, közös tárgyalása azért indokolt, mert a Shusuit az Asagiból tenyésztették ki. Az Asagi egyike az eredeti és legrégebbi koiváltozatoknak, mintegy 160 évvel ezelőttre nyúlik vissza a története. Ez egy korai mutáns kői változat (Magoi vagy fekete kői) további mutációjának az eredménye. A fekete koi- ra jellemző tulajdonságok részben megmaradtak a kékes-fehéres színezetű pikkelyek, a hátoldalon található hálószerű mintázat formájában. Ezt keresztezték a Kohakuval, melynek eredményeként vörös színezet jelent meg az úszókon és a fej oldalán, valamint a kék színezet kiterjedt a hátoldalon. Ez az Asagi változat. Néhány évvel később Németországból és Ausztriából importált pontyokkal keresztezték az Asagit, melynek eredményeképp a hátoldalon nagyméretű fekete vagy kék pikkelyek jelentek meg az egyede- ken, valamint a vörös vagy a fehér lett a domináns szín a testen. így alakult ki a Shusui.

Asagi: Az Asagit felülről nézve szembe tűnik, hogy a háti oldalon közvetlenül a kopoltyúktól indul és a farokúszóig tart a kékes színezetű pikkelyek sora, melyeket éles határvonalú fehér foltok öveznek. Ez a fehér „udvar” nagyon jól kiemeli a pikkelyek kékes színét és egyedi karaktert kölcsönöz a halnak. A fej általában hófehér vagy kék, néha sárgásbarna árnyalatokkal. A fej oldala vörös. Ha ez a vörös szín már fiatal korban is feltűnő, akkor feltehetőleg a növekedés során ki fog terjedni a fej többi részre is. A vörös szín az úszókra is kiterjed, ami aztán gyakran áttevődik a testfelületre is, de az értékes változatnál az úszók csak mintegy 50%-ban borítottak vörös foltokkal. A színek elmosódása általános, de az oldalvonal alatt már csak a fehér és a vörös szín az elfogadható. Japánban a vörös színt a hasfalon nem értékelik pozitív tulajdonságként.

87