Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban

3. Halfajok és halfajták tavainkban

>- Akahajiro: egyedeire a vörös alapon fehér szín, és a fehér úszók a jellemzőek. Japánban nem értékes, de keresztezéseknél használják a minőségi Kohaku előállítására.

>- Kuchibeni: ismertetőjele, hogy a vörös színezet lehúzódik az orrig, és a szájnyílásig terjed. Értékét nagymértékben befolyásolja, hogy a vörös folt a szájnyílás mekkora részét fedi le.

>- Mehkaburi: jellemzője, hogy a vörös foltok körülveszik a fejet, a kiállításokon nem „mutat” jól, ezért az olcsóbb kategóriájú változatok közé tartozik.

>- Hanatsuki: a változat egyebeinél a vörös színezet a szájnyílásig húzódik, de már nem terjed ki az áll és arc tájékára.

>- Dangara: ez egy gyűjtőnév, melynek nehéz megfelelő fordítást találni. Talán úgy jellemezhetőek az ehhez a változatokhoz tartozó egyedek, hogy a vörös foltok, foltcsoportok egymást „lépcsőzetesen” követve helyezkednek el a testen. Az idetartozó változatok 2-4 folttal rendelkeznek. A következő csoportokat különíthetjük el:- Nidan: kétfoltos egyedek tartoznak ide, a nagyobbik folt általában közvetlenül a szem előtt kezdődik.

Sandan: a háromfoltos halakat foglalja magában ez a kategória, a fejen és a faroknál (Ojime) lévő vörös folt általában kisebb, míg a test közepén elhelyezkedő második folt nagyobb méretű. Yondan: négyfoltos változatok alkotják ezt a csoportot, hasonlóan az előzőhöz a feji és a farok közeli foltok között helyezkedik a két nagyobb méretű vörös folt, melyek sem a farokúszóra, sem a szájnyílásra nem húzódnak át.

>- Inazuma: az egyedekre jellemző, hogy a vörös foltok cikcakk vonalat alkotva futnak le a testvonalán. 1970-ben jelent meg először ez a változat, amely azonnal elnyerte a japán bajnoki címet.

>- Doitsu Kohaku: a Doitsura jellemző pikkelyzettséget kombinálva a Kohaku színezettel egy értékes változatot kapunk. Mind a tükrös, mind a bőrponty változat közkedvelt és népszerű a tenyésztők körében.

2) Taisho Sänke: A Taisho Sänke az egyik legrégebbi koiváltozat. Első egyedei a Kohaku változat kitenyésztésekor kerültek elő, és ezeket keresztezték fekete színű koikkal, aminek eredményeként alakult ki az 1912-1926 közötti időszakban ez a változat (ennek az időszaknak a neve Taisho korszak, az első tenyésztő neve ismeretlen). Első egyedei feltételezhetően már a Meji korszak alatt (1868- 1912) kialakultak, de az első egyed csak 1915-ben bukkant fel egy kiállításon.

A Sänke elnevezés háromszínüt jelent, de manapság Japánban a Sansho- ku elnevezést többen használják, mindkettő helytálló, és ugyanazt az értékkategóriát és ismeretőjegyeket tartalmazza.

83