Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
2. Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása az emésztő enzimek számára átjárhatatlan, így a vízből kiszűrt telepek, fonalak sértetlenül haladnak át a zooplankton és a busa tápcsatornáján. Másrészről a vékony, cellulózmentes sejtfalú, fonalas cianobaktériumokat a busa könnyen kiszűri és hasznosítja. A zooplankton számára a pikoplankton kedvező táplálék, míg a hosszú sejtfonalak többnyire kiszürhetetlenek. A fonalak tömeges előfordulása még veszélyes is lehet, mert rátekeredve a kisebb szűrő szervezetekre, vagy az evezőlábú rákok (Cladocerák) szürőlábaira, mozgásképtelenné teheti őket. A légköri N2-kötésre képes fonalas cianobaktériumok, pl. a Nostoc és az Anabaena fajok a fonal többi sejtjétől eltérő alakú heterocisztáról (heteroci- ta) ismerhetők fel. Elszaporodásuk többnyire a nitrogéntartalmú ionokban vagy szerves N-vegyületekben hiányos vízben kezdődik el, és a rendszertelen N-műtrágyázásra vezethető vissza. A megkötött nitrogén mennyisége az intenzív haltermeléshez közel sem elegendő, évente legfeljebb 30 kg/ha. Számos cianobaktériumfaj kedvezőtlen tulajdonságai közé tartozik a to- xintermelés és a kellemetlen íz- és szaganyagok termelése. Mintegy 40 toxin- termelő cianobaktérium fajt ismerünk. A cianotoxinok endotoxinok, a vízbe csupán a sejtek pusztulásakor kerülnek ki. A toxintermelés valójában a fajon belül egyes törzsek genetikailag meghatározott tulajdonsága. Ha a „környezeti feltételek” a toxintermelő törzs elszaporodásának kedveznek, akkor a víz toxikus lesz, ellenkező esetben nem. A toxintermelés előfeltételét jelentő „környezeti feltételeket” nem ismerjük, így halastavakban védekezni sem tudunk a toxintermelő törzsek elszaporodása ellen. A kellemetlen íz- és szaganyagok termelésével kapcsolatban hasonló a helyzet. Tudjuk, hogy a vizek leggyakoribb szaganyagait: a geozmint és a metil-izoborneolt cianobaktériumok termelik. A védekezés egyetlen módja mégis csupán a halak tiszta vízbe való áthelyezése az értékesítés előtt mintegy 10 napra, ami viszont növeli a termelési költségeket. A cianobaktériumok előfordulása és tömeges elszaporodása tápanyagban gazdag vizekben egyre gyakoribb, amit különböző elméletekkel próbálnak magyarázni a kutatók. Az elméletek egyik csoportja a vízminőség változását tekinti mérvadónak: az emelkedő vízhőmérsékletet, a vizek tápanyagdúsulá- sát, a víz alacsony nitrogén/foszfor arányát, a magas pH-t és az alacsony szén-dioxid-koncentrációt. Mások a cianobaktériumok különleges képességeit emelik ki: túlélés magas pH-értéken, a zooplankton általi kifalás hatástalansága, gátló anyagok kibocsátása más algák ellen és a kiülepedés szabályozása gázvakuólumokkal. Ma még közel sem ismert, hogy a felsorolt tényezők közül melyik vagy melyek kombinációja a felelős a cianobaktériumok tömeges megjelenéséért. Mindenesetre a halgazdák is gyakran kárvallottjai annak, hogy a tápanyagban gazdag vizekben, így a halastavakban is gyakoriak a gondot okozó fajok. 65
