Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
2. Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása jában válik szabaddá. A metán önmagában véve nem káros a halastavakban. Káros viszont a metánképzéssel együttjáró környezeti feltétel (02-hiány) továbbá az, hogy a hasonló feltételek között képződő kénhidrogént a metán magával viszi a tóvízbe, ami koncentrációtól függően már a halakra is veszélyes lehet. Gyakorlati útmutató Dísztavak: A megfelelően működő tavakban csekély a lebegő élő szervezetek tömege, így ezek jelentős 02-termelésére nem számíthatunk, de Önfogyasztásától sem kell tartanunk. Horgász- és haltermelő tavak: Gyakorlati megfigyelések szerint nem kell éjszakai 02-hiánytól tartani, ha a KOIMn értéke 25-30 mg-nál kisebb. 2.1.9. Nitrogén A légköri nitrogénből (N2) 25°C-os vízben 12 mg/cm3 oldható, de ez a N2-kötésre képes cianobaktériumok kivételével a vízi szervezetek számára nem hasznosítható. A szervetlen nitrogén egyéb formái az előfordulás növekvő sorrendjében a nitrit (N02~), a disszociálatlan (szabad) ammónia (NH3), a nitrát (N03~) és az ammónium-ion (NH4f). A N02 előfordulása a tavakban ritka és rossz előjelnek tekinthető, mert csupán alacsony 02-koncentrációnál jelenik meg. Rövid ideig elviselhető koncentrációja legfeljebb 0,1-0,3 mg.h1 N02-N. A halak számára mérgező NH3 százalékos aránya a módszertanilag mérhető összes ammónián belül elsősorban a víz pH-értékének, másodsorban a vízhőmérsékletnek a figyelembe vételével számítható (2. táblázat). Toxikus koncentrációja 24 órás hatástartamnál pontyokra 1 mg.H NH3-N körül van, de tartós jelenléte alacsonyabb koncentrációban (0,1-0,3 mg.H) is káros. Az NH4+ és a N03 az algák szaporodásához szükséges. Az NH4+ javasolható koncentrációja a halastó vizében a toxikus NH3-ra való átalakulás lehetősége miatt legfeljebb 1 mg.h1 NH4+-N. A N03-N ajánlható koncentrációja 1-2 mg.h1, bár nagyobb koncentrációja sem káros, de felesleges, és az 02-hiányos környezetben fellépő denitrifikáció miatt célszerűtlen. A vízi ökoszisztémákban a nitrogén körforgalma (mikro)biológiai tevékenység eredménye. A cianobaktériumok megjelenése és N2-kötése a halastavakban gyakori, de ez a nitrogén általában jelentéktelen mértékben járul hozzá az ökoszisztéma N-ellátásához. A felső, meleg vízrétegben végbemenő N2-kötés évente legfeljebb 30 kg/ha-ra becsülhető. Az élettelen szerves részecskékhez kötött fehérje első bomlásterméke az NH4+, amit vagy felvesznek az algák és makrofitonok, vagy a felvétel előtt mikrobiális folyama55
