Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
2. Dr. Ördögh Vince: Hidrobiológiái alapismeretek gyakorlati alkalmazása
2. Hidrobiolóaiai alaoismeretek avakorlati alkalmazása Hazánkban a lehullott csapadék mennyiségét és a párolgás mértékét tekintve a zárt rendszerű tavakban negatív vízmérleg alakul ki, vagyis az év során a tavak vizének folyamatos töményedésével kell számolnunk. Célszerű ezért a tónak egy nem túl feltűnő helyére vízmércét helyezni és a hiányzó víz mennyiségét feljegyezni. A tavakat fel kell tölteni az eredeti vízszintre, ha az 3-5 centimétert csökkent. Jelentéktelen a tóvíz összesion-tartalmának a növekedése akkor, ha a feltöltéshez műanyag hordóban/tartályban felfogott csapadékvizet használunk. Ellenkező esetben a túlzott töményedés elkerülésére a tóvizet évente legalább egy alkalommal teljesen le kell cserélni. Ez történhet a tó rekonstrukciójával, illetve újratelepítésével egybekötött teljes vízleeresztéssel és tófeltöltéssel, vagy 10-15 centiméteres részletekben történő részleges vízcserével. 2.1.5. Kémhatás - pH A két hidrogénatomból és egy oxigénatomból álló vízmolekulák (H20) egy része három hidrogénatomot tartalmazó hidroxóniumionra (H30+) és hidro- xilionra (OH ) bomlik: H20 <-*> H30+ + OH A frissen desztillált vízben a hidroxóniumionok és a hidroxilionok aránya azonos, ezért a kémhatása semleges. A természetben előforduló vizekben azonban számos egyéb molekula található, amely befolyásolja a hidroxóni- umion mennyiségét. A kémhatást, vagy más néven pH-értéket a három és a két hidrogénatomot tartalmazó vízmolekula arányából határozzuk meg. Minél kisebb az arány, annál nagyobb a pH és fordítva, minél nagyobb az arány, annál kisebb a vízben mérhető pH. A viz pH-értéke 0 és 14 közötti skálán változik. A 7 feletti pH-értékü vizeket lúgosnak, a 7 alattiakat savasnak nevezzük. A vízi élővilág számára általában a 6 és a 8,3 közötti pH-érték az ideális. Ritka kivételtől eltekintve a 4-nél kisebb és a 11-nél nagyobb pH-értékek hal- pusztulást okoznak. A pH közvetett hatása az, hogy értékétől függően jelenhet meg a vizekben a halakra toxikus kénhidrogén és az ammónia. A pH-érték jelentősen függ a vízben oldott szén-dioxid koncentrációjától, amit elsősorban a légzés és a fotoszintézis befolyásol. A vízi élővilág légzése során szén-dioxidot bocsát a vízbe, a fotoszintézishez pedig szén-dioxidot vesz fel. Napközben a széndioxid-felvétel rendszerint erőteljesebb, mint a -leadás, ezért a pH értéke nagyobb, mint éjjel. A pH napi ingadozást mutat. Erősen leegyszerüsitve az ingadozás mértéke a víz mésztartalmától függ. A vízben oldott szén-dioxid (C02) ugyanis éjjel, az egyébként vízben oldhatatlan mészkőből (CaC03) kalcium-hidrokarbonátot (Ca(HC03)2) képez: CaC03 + C02 + H20 Ca(HC03)2 49
