Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
6. Dr. Molnár Kálmán: Halbetegségek
TÓÉPÍTÉS észlelhető elváltozásokat. Az izomsejtekben fejlődő M. cyprini-spórák kiszabadulásuk után elárasztják a vérereket, s a kapillárisok eltömésével olyan hasűri vizenyőt és bőrvérzéseket okoznak, melyek a bakteriális hasvízkór tüneteivel azonosak. Úszóhólyag-gyulladás: A legjelentősebb nyálkaspórások által okozott betegség. A vesében spórát képző Sphaerospora renicola vérben fejlődő stádiumai okozzák, melyek az úszóhólyag és a szem kapillárisainak dús csoda- rece-állományát eltömve vérpangást és vérzéseket okoznak, majd egy másodlagos baktériumos fertőzés nyomán az úszóhólyag megvastagodását, vérzéses, gennyes elváltozását alakítják ki. Az utóbbi stádiumban a betegség ellen hatásos a társult baktériumfertőzés leküzdésére alkalmas antibiotikumos kezelés, a betegség megelőzésére viszont a gondos tókezelés, a tóágy kifagyasztása, meszezése ajánlott, ugyanis a sphaerosporosist, mint minden nyálkaspórás fertőzöttséget, a talajban élő oligochaeták (Tubifex, Branchiura) okozzák. Coccidiumok okozta bántalmak: A halcoccidiumok gyakori, de kevésbé jelentős fertőzöttséget okoznak. Ennek a baromfiban és házinyúlban jelentős betegségeket okozó parazitacsoportnak számos fajlagos képviselője él halakban is. A ponty és busafajok coccidiosisa a legismertebb. Az ivadékponty erős lesoványodásával járó fertőzöttséget régen aszkómak nevezték. A fertő- zöttség jól kezelt tavakban is előfordul, de jelentőségre csak elhanyagolt tavakban tehet szert. A coccidium oociszták kimutatására csak gyakorlott szakember képes. A betegség gyógykezelése nem megoldott, arra nincs is szükség, mert a tómeder fertőtlenítésével a tünetek megszüntethetők. B) Férgek okozta bántalmak Kopoltyúférgesség: Kopoltyúférgesség alatt a különféle Monogenea-fajok (Dactylogyrus, Gyrodactylus, Diplozoon) által okozott betegségeket foglaljuk össze. Közülük a dactylogyrusoknak van nagyobb jelentőségük. Ezek az 1-2 mm méretű élősködők rendkívül specifikusak, s csupán egy halfajon vagy a legközelebbi rokonfajon telepednek meg. Ezáltal egyes halfajokon súlyos fertőzöttség alakulhat ki, ugyanazon tóban tartott más halfajok viszont fertőzésmentesek maradnak. Egy-egy halon több száz vagy több ezer féreg is megtelepedhet, melyek horgaikkal a kopoltyúlemezekbe kapaszkodnak, és szájszervükkel a kopoltyú sejtjeiből táplálkoznak. A dactylogyrusok petéi a talajra hullanak, s a belőlük kikelő lárvák a halakat aktívan keresik fel. A ko- poltyún kapaszkodó nagy számú féreg a kopoltyúlemezek letöredezését, összenövését, nyálkásodását és vérveszteséget okozva pusztítja el a halakat. 158
