Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

5. Dr. Váradi László: A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között

5. A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között

5.3. Halszaporítás a háztáji horgásztavakon

„Nem szaporodnak a halaink” - panaszolja sok kisebb-nagyobb horgásztó tulajdonosa. Ez csak részben igaz. Az együtt tartott nőstények és hímek a szaporodásra alkalmas vízhömérséklet meglétekor szinte biztosan le fognak ívni. Még akkor is, ha az ikrák kelésének és növekedésének nincsenek meg a feltételei. A hallal túlzsúfolt tavakban azonban az ikrafalás (pl. törpeharcsák, de még az éhes pontyok is) miatt az embriók nagy része nem éli meg a kelési kort. Ha kis százalékuk ki is kel, függeszkedő, majd lebegő magatartásuk miatt fokozottan ki vannak téve a túlzsúfolt állományban jelen levő békés és ragadozó halak fehérjeéhségének. Amelyek véletlenül megmaradnak, azok sem biztos, hogy megtalálják a fejlődésükhöz szükséges minőségű és mennyiségű táplálékot.

Hogyan lehet mégis biztosítani ilyen helyeken az ivadék-utánpótlást?

A legegyszerűbb megoldás a szaporodásra, ha egy vízi növényzettel (hínárral és náddal) benőtt, zavaró körülményektől (pl. horgászástól) mentes védett területet alakítunk ki az ívó halaknak és a fejlődő lárvák számára. Ezt, a horgásztó legalább 5%-ára kiterjedő területet, érdemes a befolyózsilip környékén, az oxigéndús vízben kiképezni. Itt meg kell tiltani a horgászatot és egyéb zavaró tényezőket (pl. csalihalfogás). Amennyire lehetséges, a növényevő halakat is tartsuk távol e területtől, hagyjuk a vízi növényzetet (hínár, nád) felszaporodni. Ez nemcsak az ivadékállomány fejlődését segíti, hanem szervesanyag-felvétele miatt jelentősen javíthatja a tó vízminőségét is.

Hatékonyabb viszont, ha néhány tenyésztésre alkalmas állatot - a korábbiakban már ismertetett módon - kihelyezünk a kis szaporitótavakba. Az ivadékokat őszig itt neveljük, majd a már elsőnyaras halakat telepítjük vissza a horgásztóba. Ez a legtöbb pontyfélénél kivitelezhető és biztosíthatja a tó életének szempontjából fontos vegyes fajú és korosztályú halállomány kialakulását. Egy-egy harmadhektáros kis tóban különösebb gondoskodás nélkül is (csak a szükséges etetésre figyelve) előállítható akár néhány mázsa egynyaras korosztályú hal. Erre a területre a gyorsan növő csukát és harcsát ne telepítsük, mivel ezek igen megritkíthatják békéshal-állományunkát, majd a kannibalizmus kiteljesedése után akár egymást is. Ezzel szemben a süllőivadék kihelyezése egyrészt gazdagíthatja a horgásztóba telepítendő halfajok palettáját, másrészt gátat szabhat a spontán bekerülő vagy ott szaporodó káros gyomhalak (pl. ezüstkárász, razbó- ra) teijedésének. Érdekes, hogy sokan komoly pénzekért veszik a horgászcélú vegyes keszegféléket, amikor ezen ivadékok a horgásztó szomszédságában egy kisebb tóban is könnyen előállíthatok lennének.

Kevésbé hatékony és több odafigyeléssel járó megoldás, ha mesterséges szaporítás segítségével állítjuk elő a szükséges lárvamennyiséget (mestersé143