Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
5. Dr. Váradi László: A halak szaporítása és ivadéknevelése kistavas körülmények között
TÓÉPÍTÉS tését ajánljuk. Az aljzatot/hálót a ráragadt ikrákkal egy közepesen zöld (az ikrák még éppen láthatók) oldatba merítjük. Ez egyszerűen egy megfelelő nagyságú vödörben is kivitelezhető. Az észlelt sikeres ívás után a tenyészállatokat vissza kell helyeznünk nevelőtavainkba, meggátolva ezzel az ikra-, illetve ivadékfalást. A kelés közeledtére először az ikrák ún. szemfoltos állapota hívja fel a figyelmet. Az aljzattal kiemelt ikrákon belül még szabad szemmel is jól látható az egyre sötétedő, pigmentálódó szemek jelenléte. Ebben a fejlődési állapotban különösen fontos a jó oxigénellátottság, ami porlasztásos levegőbejuttatással megoldható. Hajó szemünk van, vagy ha egy kis kézi nagyítót használunk, láthatjuk az embriók mozgását az ikrahéjon belül. Ha a kelésre még nem érett, de ellenőrzés alatt levő embriók nagy része egyszerre mozog, az egy esetleges oxigénhiányra hívja fel a figyelmet. Az oxigénhiányos környezet ugyanis kényszerkelést válthat ki az embriókból. Ez a kényszerkelés a legritkább esetben eredményez életképes egyedeket. A kelés ideális voltát az mutatja, ha a keltetőhelyen először csak néhány spontán kelő lárvát észlelünk. Ha számuk elérte az összes ikramennyiség legalább 5%-át, érdemes a mesterséges keltetéssel próbálkozni. Kivesszük az ívási aljzatot a rátapadó ikrákkal, majd egy lapos edénybe helyezzük úgy, hogy az edényben levő víz éppen csak ellepje. Ha megfelelő időben vettük ki a kelő embriókat, akkor kelésük ezen az oxigénhiányos helyen szinte robbanásszerűen megindul. A kelő lárvákat 5 percenként ki-kimossuk az edényből. Ez a mesterséges keltetés szinkronizálja, felgyorsítja a természetes viszonyok között elhúzódó kelési folyamatot, illetve az edényben maradnak a nehezen kelők és az elpusztult embriók. Ezeket eltávolítva van rá esélyünk, hogy az elúszás állapotáig a tóvíz mentes legyen a fertőzést okozó ikra- és embriómaradványoktól. Az éppen kikelt lárvákat egy oxigéndús, Rachel-háló- val sűrűn fedett medencébe vagy kis tóba rakjuk, míg meg nem töltik az úszó- hólyagjukat (ún. elúszási kor), majd el nem kezdenek táplálkozni. 5.2.4. Kelő ivadékok, lárvanevelés Az ivadékok a keléstől számított 3-5 napig még szikzacskós, nem táplálkozó lárvakorukat élik. Ez a pontyféléknél az ívási aljzatra, növényzetre való függeszkedés kora, míg a sügérfélék lárvái állandó, ún. gyertyázó mozgást végeznek. A szikzacskó anyagai biztosítják számukra a mozgáshoz és a lét- fenntartáshoz szükséges tápanyagokat. A kelés észlelése után a vízszintes testhelyzet felvételéig (táplálkozó lárvakor) ne háborgassuk a medencéket, kis tavacskánkat. A zavaró tényezők mozgáskényszert idézhetnek elő a lárvákban, ami a sziktartalom túl korai elfogyasztásával, majd az állat pusztulásával járhat. Hasonló következménnyel járhat a medence, kis tó közepére ra140
