Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)

4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása

4. A halak takarmányozása

gyázása, ami történhet szerves és műtrágyával. A szerves trágyát 0,2-1 kg/m2 mennyiségben szórjuk ki a tenyészidő során több alkalomra elosztva. Az elején egy kicsivel többet, majd augusztus felé el is hagyhatjuk a további adagolását. Ezután elvégezzük a planktonoltást vegyes planktonnal, majd ezek fel- szaporodása után a barnásodó vízszín jelzi a tavunk beérését. Igaz, ez a rendszer nem olyan látványosan szép, mint az előzőekben tárgyalt, de az ebben nevelt halak minősége bőven kárpótolhat minket a vizuális veszteségekért. Ebben a tóban halainknak nem kell az etetésre várni, mert majdnem mindig rendelkezésükre áll a legtermészetesebb táplálékforrás. A halak ilyen körülmények között jobban növekednek, színezetük a sötétebb vízszín miatt sokkal élénkebb lesz. Ezek a vizek lebegő planktonállományukkal és az iszapban termelődő szervezetekkel képesek biztosítani a halak számára szükséges tápanyagok nagy részét. Kiegészítő takarmányozásra a melegebb időszakokban lehet szükség. A cél itt is az, hogy csak annyit adjunk halainknak, amennyit azok rövid időn belül elfogyasztanak. Erre a célra szintén megfelelők a díszhaltápok. Ne feledjük azonban, hogy ezek a halak nem étkezésül szolgálnak, hanem díszként, hizlalásuk ezért nem lehet célunk. A díszhalak akkor tetsze- tősek, ha testük karcsú, mozgásuk gyors és élénk. Az elfogyasztott és az ott hagyott takarmányok ellenőrzése itt is alapvető fontosságú, mert a túlzott etetés következtében ott maradó, rothadó takarmány károsan hat a tó vízminőségére. A víz átlátszatlansága miatt a beetetett takarmányok elfogyasztása vizuálisan nem érzékelhető, szükséges egy takarmányfelnéző eszköz alkalmazása. Az etetés után fél, egy órával lenyúlunk az etetés helyén a fenékre, és a felnézőt tíz-húsz centiméteren a fenéken toljuk, majd kiemeljük. Ha a takarmányfelnéző hálóanyagán tápszemcséket találunk, akkor sok takarmányt szórtunk be, a következő napokban csökkentenünk kell a mennyiséget.

Ha az elmondottak szerint kialakított tóban növelni kívánjuk a díszhalak számát, ezt csak egy bizonyos határig tehetjük meg. Az előző fejezetben közölt haltelepítési irányszámokat feltétlenül tartsuk be! Ha a dísztavunkban több a hal, akkor több táplálékra is van szükségük. Kialakulhat olyan állapot is, hogy a tó természetes táplálékkészlete az egész szezonban kevésnek bizonyul, és halaink táplálását csak folyamatos etetéssel tudjuk megoldani. Ebben az esetben is tüzzük ki célul, hogy legalább a táplálék fele élő eleség legyen, mert igazán egészségesből fejlődő, szép küllemű halakat csak természetes táplálékokkal érhetünk el.

Ha nem minden nap van lehetőségünk a tavunkhoz kimenni, akkor sincs baj. Halaink kibírnak néhány napos éhezést is. Jó segítség az ilyen időszakokra az önetető használata, amely a kivánt időben és mennyiségben ellátja táppal az éhes halakat. Ha csak hétvégén tudunk a halainkkal foglalkozni, akkor pénteken kapjanak kedvenceink egy kicsivel többet, másnap valamivel kevesebbet és vasárnap ismét többet.

125