Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
4. Szabó Róbert: A halak takarmányozása
4. A halak takarmányozása olvadásával párhuzamosan a friss állapotban tartósított planktonrákok tömege is kiolvad. A bentoszt alkotó élő szervezetek közül a csővájó féreg (Tubifex) és az árvaszúnyoglárva (Chironomus) begyűjtésére kerülhet sor. A zooplankton gyűjtésénél nagyobb fizikai igénybevétellel jár az iszaplakó állatok kitermelése. A Chironomus elsősorban a sekély, magas szervesanyag-tartalmú, halszegény tavakban gyűjthető nagy számban, pl. a kacsa- és a libanevelő tavakban. A gyűjtéséhez 1-2 mm lyukbőségü iszaprostát (részletes leírását lásd dr. Serfőző: Horgászcsalik munkájában) használjunk az iszap 5-10 cm-es felszínének leszedésével. A vízben az iszapszemcséket rázogatással kimossuk, így a rostában csak a lárvák tömege marad a növényi törmelékek mellett. Ezt az anyagot vékony rétegben elterítjük egy kb. 2 cm-re vízbe mártott, 2 mm lyukbőségü kereten, ahonnan a lárvák átmásznak a tiszta vízbe. Az átmászott lárvákat átszűrjük, majd vékony rétegben újságpapirra terítjük és azt összehajtogatjuk. Az így elkészített csomagokat hütőtáskában szállítjuk haza. Otthon hűtőszekrényben 4 °C-on tároljuk. Eltarthatóságuk ideje kb. egy hét. A Tubifex a lassú folyású nagy szervesanyag-tartalmú szennyvizekben fordul elő a legnagyobb számban. Az iszap legfelső rétegében tartózkodik, és a Chi- ronomushoz hasonló módon termeljük ki az iszapból. A férgeket tartalmazó iszapot szúnyogháló keretre vékony rétegben terítsük el, ahonnan azok a napfény hatására a háló alatti vizes edénybe másznak. A csomóba összeálló férgeket vízmentesen hűtőszekrényben vagy állandó gyenge vízátfolyás mellett vödörben tároljuk. Vízmentes tárolás esetén azonban szükséges a „féreglabda” 2-3 naponkénti kimosása. 4.3. A takarmányok Halaink takarmányozására az energiahordozó gabonamagvak, a növényi és állati fehérjetakarmányok és a haltápok jöhetnek szóba. A tógazdasági termelés viszonyai között a legelterjedtebb takarmányok a gabonamagvak. Táplálóanyagaik 60-70%-a keményítő, fehérjékben szegények. Hiányos összetételük miatt csak kiegészítő takarmányként vehetők figyelembe. A gabonafélék etethetők száraz, teljes szemes formában, áztatott formában és fiatalabb korosztályok esetén darált állapotban. Romlott, avas, penészes, defektes takarmányt ne etessünk! A gyakorlatban a legelterjedtebb gabonamagvak a takarmánybúza, a takarmánykukorica és a tri- tikálé, illetve ezek tört szemei. A kukorica csíraolaja telítetlen zsírsavakban gazdag, a zsírt lágyítja, s ezzel a halak zsírképző folyamatait és a téli zsírmobilizációt elősegíti. Etetése ezért a takarmányozás befejező szakaszában ajánlott. A növényi fehérjetakarmányok közül a szójának van a legnagyobb 115
