Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
1. Dr. Váradi László: Dísztavak és háztáji horgásztavak tervezése és építése
TÓÉPÍTÉS 1. DÍSZTAVAK ÉS HÁZTÁJI HORGÁSZTAVAK TERVEZÉSE ÉS ÉPÍTÉSE Általánosságban elmondható, hogy 10 m2-nél kisebb és egy méternél sekélyebb tavakat haltartás céljából nem érdemes építeni. Kivételt képezhetnek az elkülönítő, illetve a szaporító tavak, amelyekben egyrészt a frissen hozott állományt figyelhetjük meg néhány napig, vagy a beteg halakat különíthetjük el a többitől, másrészt egy-egy tenyészpárt ívathatunk, és a szaporulatot néhány napig/hétig nevelhetjük benne. A háztáji, kerti tavak többféle funkciót tölthetnek be. Szerepelhetnek „házi horgásztóként”, élő halhúsraktárként, nagy testű díszpontyokkal népesítve kerti dísztóként, vagy akár egy-több család halhússzükségletét biztosító termelő tóként. A célok változhatnak, de egyben mindegyik tótípus megegyezik: a természet részei, a rájuk ható tényezők bonyolultsága, összetettsége miatt a bennük zajló folyamatok végeredménye csak becsülhető, de biztos előrejelzés nem tehető. Fontos összetevő, hogy egy-egy vízterület fél-, egyméteres vízmélység esetén képes a leghatékonyabban termelni, vagyis a halak számára szükséges táplálékot megteremteni. Ez a könnyen melegedő, fényben gazdag sekély vízmélység biztosítja a legkedvezőbb növekedési, szaporodási feltételeket az alacsonyabb és a magasabb rendű növények, valamint a táplálékállatok (nád, sás, zooplankton, férgek, rovarok, csigák stb.) számára. Tehát a tó tervezésekor mindenféleképp számoljunk egy sekélyebb zóna kialakításával. Ezzel szemben az egy méternél mélyebb vízrétegek, vagyis a nagy víztömeg, nagyobb ún. pufferkapacitással rendelkezik, azaz képes az időjárási (pl. hirtelen felmelegedés) és ökológiai változásokat (pl. vízvirágzás) ellensúlyozni, kiegyenlíteni. Miután a víz oldott oxigénmennyisége nagyrészt a víz hőmérsékletétől függ, a fény által kevésbé átjárható, nehezebben melegedő mélyebb szakaszok mindig biztosíthatnak halaink számára hidegebb, oxigéndús környezetet. Fontosságára kiváló példa a ke- csegék kistavi tartási lehetősége. Ezek a rendkívül látványos, azonban közismerten folyóvízi, oxigénigényesként számon tartott halak kiválóan nevelhetők olyan kerti tavakban, amelyek rendelkeznek legalább másfél méter mély ún. kúttal. Még a legnagyobb nyári forróságok idején is ez a terület jó néhány fokkal hidegebb, mint a tó átlaghőmérséklete. A betelepített kec- segék csak kora reggel és késő este jönnek ki táplálkozni a sekélyebb részekre, idejük nagy részét azonban a mély vízben töltik. A víz tömegét tehát növelhetjük, ha az egyik oldalán, a vízterület közel 10%-án egy kutat, vagyis 1,5-2 méteres mélységet alakítunk ki. Nagyon fontos, hogy ez a szakasz éles lépcsővel határolódjon el a többi víztértől, és önmagában legalább fél méter mélységű legyen. Ebben a „lyukban” sajátos hűvös mikroklíma alakul ki nehezen keveredve a tó víztömegével. 12
