Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban
vitalitásuk („életkedvük”) is megnövekszik. Ezekből a medencékből a víz leengedése után a teljes állomány maradéktalanul kinyerhető. A tenyésztők tapasztalata szerint azok a halak, amelyeket a nyári hónapok során ilyen körülmények között „edzettek”, ősszel néhány héttel azután, hogy védett, meleg környezetbe kerültek, biztonságosan szaporíthatók. A kistavas haltartás esetén azonban elégedjünk meg a természet adta lehetőségekkel, így látványos díszhalként a klasszikus aranyhalat, a koipontyot, esetleg az aranyjászt és az aranycompót használjuk. Ha mégis őshonos hazai fajokkal szeretnénk tavunkat díszíteni, akkor telepítsünk vörösszárnyú keszegeket. Az ilyen csapat folyamatos úszkálása, táplálékkeresése, intenzív vörös úszóinak csillogása valóban feldobhatja tavunk összképét. Hasonlóan érdekes látványt nyújt a kecsegék „cápaszerű” megjelenése. Ez utóbbi fajt csak olyan tavakba ajánljuk, ahol rendelkezésre áll egy minimum 1,5 méteres „kút”, ahová ez a meleg vízre, oxigénhiányra érzékeny hal visszahúzódhat a nyári forróságok idején. TÓÉPÍTÉS 108
