Váradi László: Tóépítés (Invictus Kiadó, Gödöllő, 2001)
3. Dr. Urbányi Béla–Dr. Váradi László–Pasaréti Gyula: Halfajok és halfajták a tavainkban
TÓÉPÍTÉS sével próbálkozni. A következő őszi lehalászáskor fel lehet mérni lehalászási arányukat, testtömeg-gyarapodásukat, vagyis azt, hogy melyik keszegféle a legalkalmasabb az adott vízterületre. A vízminőség-elemzések csak tájékoztatást adhatnak tavunk adottságairól, a legfontosabb információ azonban az, hogy ebben a rendkívül összetett élő rendszerben mely fajok állják meg leginkább a helyüket. Mivel az egyes keszegfélék faji meghatározása a határozókönyvekben szerepel, ettől eltekintünk, és a továbbiakban inkább táplálkozási, viselkedési csoportonként jellemezzük őket. Nagytestű keszegfélék (dévérkeszeg, karikakeszeg, bagoly keszeg): Ennek a keszegcsoportnak a tagjai külső hasonlóságuk mellett táplálkozási szokásaikban, élőhelyükben, viselkedésükben is közel azonosak. Kistavas tartásra mégis inkább a dévérkeszeget ajánljuk, mert gyorsan nagyra nő, és mert olyan táplálékbázist használ, ami a pontycentrikus vizekben kihasználatlan maradna. Táplálkozása a fenéken, az iszapban levő szerves törmelékre és alsóbbrendű szervezetekre, valamint a parti növények szárain élő pu- hatestűekre korlátozódik. A nagytestű keszegfélék általában a vizek mélyebb részein tartózkodnak, és csak táplálkozni járnak ki a parti zónába. Szaporodásuk április-májusban játszódik le a tó keményebb aljzatú, növényzettel (főleg hínárral) benőtt területein. Ez a terület kiváló környezetet biztosít az ikrák keléséhez, illetve a kelő/táplálkozó lárvák neveléséhez. Ezeken a sekély, könnyen felmelegedő, növényzettel fedett, planktonikus élőlényekben gazdag területeken az ivadékok megtalálják az első táplálkozásukhoz szükséges szervezeteket, azonkívül védettek a ragadozó halak és a kifejlett egyedek támadásaival szemben. Közepes testű keszegfélék (bodorka, vörösszárnyú keszeg): E fajok inkább a tavak part menti, sekély mélységű részein tartózkodnak, táplálkoznak és szaporodnak. Plankton, rovar és puhatestűek fogyasztása mellett a kifejlett egyedek és ivadékaik kiváló táplálékbázist jelenthetnek a kisebb és a nagyobb ragadozók számára. A tiszta vizű, új tavakba inkább a vörös- szárnyú keszeg, míg a szerves anyagban gazdag, iszapos aljzatú tavakba inkább a bodorka a javasolt faj. Természetes szaporodásuk a megfelelő környezet (a nagytestű keszegfélékhez hasonló) biztosításával könnyen kiváltható. Kistestű keszegfélék (szélhajtó küsz - „sneci”, kínai razbóra): E két kifejezetten nyílt vízi, vízközti halfaj az algákat fogyasztó zooplankton (pl. vízibolhák) fogyasztásával sok esetben okolható a vízvirágzás egyik kiváltó tényezőjeként. Míg az érzékenyebb és szabályozható állományú sneci a tiszta vizű tavakba kifejezetten ajánlható, addig a rendkívül ellenálló, alkalmaz102
