Vámosi Sándor (szerk.): A Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992) (Források a vízügy múltjából 9. Budapest, 1992)

A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (1807-1992) (dr. Koltay József-Fejér László)

A társulatok munkájukkal jelentősen hozzájárultak elsősorban a mezőgazdaság által igényelt területi vízgazdálkodási (vízrendezés, vízhasznosítás) fejlesztéséhez, amely végrehajtott munka közel 2 millió ha-on fejt ki kedvező hatást a termelési feltételek javításában. A vízitársulatok az elmúlt időszakban is bizonyították, hogy rugalmas szervezetükkel, megfelelő technikai és szellemi kapacitásukkal alkalmasak - a fokozódó nehézségek, a végbement változások és ténylegesen fennálló szervezeti és jogi bizonytalanságok ellenére -a reájuk háruló feladatok végrehajtására. Alkalmasak továbbá arra is, hogy alapfeladataik ellátása mellett-az új társadalmi-gazdasági elvárásokhoz igazodó-egyéb, elsősorban egyes környezetgazdálkodási és természetvédelmi feladatok ellátásába is egyre kiterjedtebben bekapcsolódjanak. 3.3 Víziközmű társulatok meghatározó szerepe a közműves vízellátás és csatornázás fejlesztésében A víziközmű társulatok (vízmű és csatornamű társulatok) 1958. óta működnek. Jelentőségük, hogy a helyi érdekeltek, elsősorban a lakosság saját elhatározása és jelentős pénzbeli hozzájárulása (érdekeltségi hozzájárulás) folytán korábban juthatnak víziközmű szolgáltatáshoz, mint ha annak létesítményei kizárólag állami erőforrásból épülnének meg. A víziközmű társulatok tehát több mint három évtizede állami feladatot vállalnak át! A víziközmű társulatok eredményeinek összefoglaló ismertetése előtt indokolt röviden visszatekinteni a társulatok szervezése előtti időszakra és a közműves vízellátás és csatornázás korábbi, igen alacsony színvonalú helyzetét felvillantani: — A víziközművek építése és fejlesztése az 1950-es évek végéiga vízgazdálkodás legelhanyagoltabb területe volt. A városok és a községek a vízművek létesítéséhez jelentősebb állami támogatást nem kaptak, saját anyagi erejükből a költséges létesítményeket általában nem tudták megépíteni. — A századfordulón alakosságnak csak 10%-a volt vízvezetékkel ellátva és ez az arány 1960. végére 35 százalékra, a közcsatorna-ellátottság pedig- melyről a századfordulón még nem beszélhettünk - 18%-ra növekedett. Elsősorban a víziközmű társulatok szervezésének és hatékony működésének eredménye, hogy az új társulati jogszabályok megjelenését követően (1957) településeinkben a víziközművek (elsősorban az ivóvízművek) építése folyamatosan felgyorsult. Különösen az elmúlt két évtized során olyan dinamikus fejlődésnek lehettünk tanúi, ami méltán nevezhető a hazai vízellátás és csatornázás történelmi korszakának is. Ma már egyértelműen bizonyítható, hogy a víziközmű társulatok igen jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy 1992. év végén az ország lakosságának 94%-a (9,8 millió fő) részesült már vezetékes vízellátásban és a közcsatorna hálózatba bekötött állandó lakosság aránya 55%-ra (5,7 millió fő) növekedett. (A csatornázott területen élő állandó lakosság aránya 45%). A vízmű és csatornamű társulatok 1958-1990. időszakra vonatkozó beruházási tevékenységének főbb műszaki és pénzügyi országos adatait az 1. táblázat adatai tartalmazzák. Az 1958-1992. időszakban megalakult több mint2100 víziközmű társulat közreműködésével mintegy 33 milliárd forint értékű vízmű- és 13 milliárd forint értékű csatornamű beruházás valósult meg. Aberuházások eredményeként üzembe helyeztek-társulati úton épült-közel 2100 vízművet és mintegy 150 új csatornaművet. A társulati beruházásban épült több mint 27 000 km vízvezeték hálózat következtében 3,7 millió fő (állandó lakos) részesült vezetékes vízellátásban. A víziközmű beruházásoknak 85-90%-a a községekben létesült. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy az utóbbi években - még ha „mérsékelt" ütemben is — de megkezdődött a kisebb városokban és a községekben a csatornázási program társulati úton történő végrehajtása.