Vámosi Sándor (szerk.): A Vízgazdálkodási társulatok válogatott bibliográfiája (1807-1992) (Források a vízügy múltjából 9. Budapest, 1992)

A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (1807-1992) (dr. Koltay József-Fejér László)

állam különféle támogatásokkal igyekezett a társulatok életbenmaradásához hozzájárulni, s ha időnként fel is merült a társulatok államosításának gondolata, legalább egy évre mindig a társulati rendszer fenntartása mellett szólt nevezetesen, hogy az állami központi adminisztráció bürokratikus szervezete nem biztosíthatta azt az intézkedési gyorsaságot, amit a helyi autonóm igazgatás megadhatott. így az állam fokról-fokra a lehető legtöbb területen ellenőrzése alá vette a társulatok műszaki-gazdasági tevékenységét, de teljes államosításukat nem hajtotta végre. Gyökeresen megváltozott a helyzet a második világháború után, a nagybirtokrendszer felszámolását követően. A földreform megváltoztatta a társulatok érdekeltségi alapon szerveződő rendszerét. A nagybirtok megszüntetésével a társulatok egyik alappillére dőlt ki. A vízitársulatok a háborús pusztítások okozta megrázkódtatásokból és veszteségekből alig lábaltak ki, mikor a koalíciós kormányzat 1948-ban államosította az egész szervezetet. 3. A vízgazdálkodási társulatok tevékenysége újjászervezésüktől napjainkig (1958-1992) 3.1 Az új típusú (jelenlegi) vízgazdálkodási társulatokról általában A társulatok feladatkörét, létrejöttét, megalakulását, szervezetét és működését, valamint az állami szervek ezzel kapcsolatos irányítási és felügyeleti jogosítványait napjainkban még különböző szinten és kisebb-nagyobb mértékben módosított korábbi jogszabályok határozzák meg. Ezek: a vízügyről szóló 1964. évi TV. törvény, az 1977. évi 28. tvr., a 41 /1977. (XI. 3.)MT rendelet, valamint a 4/1978. (XII. 18.) OVH rendelkezés. A vízgazdálkodási társulatok a területi (helyi) vízgazdálkodási feladatok megvalósításában érdekeltek önkéntes akaratelhatározással létrejött önkormányzati keretek között működő olyan szervezetek, amelyek elsősorban a helyi vízgazdálkodási, környezetvédelmi közfeladatok ellátásáról gondoskodnak. Létrejöttük alapja a társulati érdekeltségi viszony, amely a vállalt feladat megoldására - a 2/3-os többségi elv alapján létrehozott - a társulathoz, a közcélú vízilétesítmény hatásterületéhez (érdekeltségi területhez) és az e területen ingatlant használók személyéhez (érdekeltekhez) kapcsolódik. Az érdekeltek függetlenül attól, hogy tagjai-e az adott társulatnak vagy sem - a társulat közcélú feladataihoz érdekeltségük arányában, a jogszabályban meghatározott keretek között hozzájárulást tartoznak fizetni. A társulatok tevékenységük során egyesítik a különböző érdekeltek: helyi önkormányzatok, mezőgazdasági és ipari üzemek, szövetkezetek, állampolgárok stb. anyagi erőforrásait és a rendelkezésre álló, biztosítható állami erőforrásokat. Közreműködésükkel gyorsabban valósíthatók meg az érdekeltek igényeihez jól alkalmazkodó helyi vízgazdálkodási célok. A vízgazdálkodási társulatoknak—feladatuk jellegétől függően-jelenleg két nagy csoportja van: vízitársulatok és víziközmű társulatok. Avízitársulatok (termelő-szolgáltató szervezetek): helyi vízrendezési, talajvédelmi, öntözési, valamint ezzel összefüggő vízépítőipari és egyéb építőipari munkákat végeznek, külön figyelemmel a saját ( alapfeladatok ellátása mellett jelentkező mezőgazdasági (meliorációs) vízrendezési, illetve egyes környezet és természetvédelmi feladatok végrehajtására. Jelenleg 67 vízitársulat működik. Érdekeltségi területük kereken 8 millió ha. A jelenleg működő vízitársulatok területi elhelyezkedését - a társulatok székhelyeinek feltüntetésével - az 1. ábra szemlélteti. A víziközmű társulatok (beruházó szervezetek): feladataiktól függően települések ivóvízellátását szolgáló vízművek, a szennyvízelvezetést és -tisztítást szolgáló csatornaművek, a települések belterületét a vizek kártételeitől mentesítő művek megvalósításáról, illetve fejlesztéséről gondoskodnak. Évente általában 250-300 víziközmű társulat végez beruházási tevékenységet. A társulati beruházásban megvalósult létesítmények szakszerű üzemeltetéséről a helyi önkormányzatok gondoskodnak. A közfeladatainak teljesítése után a víziközmű